Miért ilyen más velem mikor társaságban vagyunk?

Van egy fiú akivel mondhatni sokat beszélek, és amikor ketten vagyunk nagyon kedves velem. Mondja hogy mindig megnevettetem, hogy sokszor csalok mosolyt az arcára, hogy én vagyok az egyik legjobb barátja, meg hogy ilyen meg olyan jókat lehet velem beszélni. Tényleg a legtöbb dologról tudunk nem is keveset beszélni, de amikor társaságba vagyunk teljesen máshogy veselkedik. Azt mondja hogy unalmas vagyok, mindenkit untatok, hogy idióta vagyok aki semmit nem ért, meg hogy mindienkit idegesítek. Azt is hozzá szokta tenni hogy nem is szokott velem beszélni, ami nem is igaz. Hetente többször is beszélünk ketten, és engem nagyon zavar hogy úgymondva letagad, meg hogy ilyeneket mond rólam a többiek előtt.

Miért csinálja ezt?

L