Mennyit ér egy legjobb barát?

Őszintén szólva nem várok válaszokat a kérdésre, hogy mennyire fontos tud lenni, meg hogy barátkozzak, stb. Csupán úgy érzem ki kell írnom magamból ezeket a sorokat, aki elolvassa, az elolvassa, aki nem az nem. Nem fontos.

Én már belefáradtam ebbe az egészbe, hogy embereknek elmesélem a történetem, megosztom velük az életem, aztán úgy is véget ér, vagy el sem kezdődik semmi. Hatalmasat csalódtam, és ennek a nyomai még mindig bennem vannak, nem hiszem hogy valaha is eltűnhetnek. Nincsenek barátaim. Alapból nem is kezdeményeztem soha életemben, de ha más megtette belementem és úgy éreztem szükségem van barátokra. Leginkább csak kisebb barátságaim voltak, inkább csak haverok. Nekem mindig is fontosabbak voltak az emberek, mint én nekik. Egyetlen olyan ember volt az életemben, akivel bármit megoszthattam és tényleg az őszinte barátomnak tartottam, aki sosem tagadna le. Tévedtem... Megtanultam, hogy az idő semmit sem számít, aki több éve veled van pont úgy megunhat és eldobhat, mint amennyire egy idegen is órák alatt megkedvelhet. Az együtt töltött idő, a sok óra beszélgetés, mind-mind semmit sem számít. Küzdöttem érte, hogy valahogy helyrehozzam, hogy bebizonyítsam működhet, de valójában csak azt bizonyítottam, hogy mennyire szükségem volt rá. Sírva könyörgtem, de ő csak annyit mondott: vége. Ez bennem maradt, a gyűlölet a világ iránt, az emberek iránt... Nem tudok máshogy tekinteni az emberekre, mint ő rám. Régen akartam barátokat és emlékszem mennyire ki voltam tőle, hogy egyedül vagyok, de már nem küzdök feleslegesen. Több év alatt építgettük azt a kapcsolatot, ami olyan szintre emelkedett, hogy arra nincsenek szavak. És mindezt azért, hogy egy napon csak úgy szerte foszlódjon minden egy átkozott szóval. Innentől már nincs miért közel engednem bárkit is. Vele éreztem először és utoljára is valószínűleg, hogy fontos vagyok valakinek. De be kell látnom, hogy semmi értelme az egésznek, ez nem egy biztos talaly, amire felépítjük közössen a kapcsolatunk és az onnantól állva marad. Amit közösen elérünk semmit sem számít, percek alatt omlik össze évek eredménye, mint a kártyavár. Méghogy senki sem veheti el tőlem... "Mindig itt leszek neked, én a barátod vagyok". Az emberek nem hűségesek, nekem pedig nincs kedvem azt nézni, ahogy aki velem van elárul, én pedig végig nézhetem ahogy más tölti be az én szerepem. Hogy bocsi, de már nem te vagy a barátom, hanem ő, te már semmit sem jelentesz. Csak ezt tudom már adni, amit kaptam: ne haragudj, de már nem érdekelsz; majd találsz valaki mást; nekünk nincs miről beszélnünk.