Lányok! Mi kell ahhoz, hogy itt egy férfival barátkozzatok, vagy eleve esélytelen a dolog?

Van azért itt normális ember is. Meg kinek mi a normális. Bízom benne, hogy egyszer összefutok az egyikükkel.

Ha lenne ennél alkalmasabb közeg, akkor nem itt ismerkednék. Nagyon nehezen ismerkedek, még más bárhol tud, én örülök, ha legalább köszön valaki.

Ez durva amit írtál, én soha nem csináltam ilyet és nem is csinálnék, ez már nekem is sok lenne. Barátság az barátság, randi az randi, de még ott is kínos az éneklés. A többi meg elmegy zaklatásnak.

Volt régebben egy lány barátom, ott én is kicsit féltékenykedtem, de ennek nem adtam hangot. Jóban voltunk, ám közbejött egy harmadik személy, aki úgy éreztem, elveszi tőlem az egyetlen barátom. Jól éreztem, így lett, de volt itt más is, amit a mai napig nem tudok. Voltak más barátai is rajtam kívül, velük kapcsolatban nem éreztem ezt.

Volt egy másik lány is, ő innen, a Gyakoriról. Tartott pár évig, mint kiderült, ő barátságnak gondolta, én nem. Nagyon nagyon kevésszer találkoztunk, de azoknak szinte minden percét imádtam. A neten beszélgetve viszont nem éreztem semmit, és sajnos az utóbbi volt a gyakoribb. A néhány találkozás (félévente, évente egy) alatt nem tudtam megismerni, és nem a neten, betűkből akarok valakit megismerni.

Látszik, nagyon a találkozásról beszélek, mivel ez nekem fontos. De ettől még nem várom el, hogy állandóan találkozzunk, amíg volt kivel, addig szerintem jól is működött. A találkozást a net kiegészítette, így volt jól. Mindkettőnek azért lett vége, mert a net átvette a találkozás felett az uralmat. Hetek, hónapok alatt nem lehetett megbeszélni semmit, a neten viszont bármikor beszélgethettünk.

Nem tudom két mondatban bemutatni magam, nem tudom milyen voltam barátként, de a #9-es hozzászólásban leírt "barátnál" fényévekkel jobb, ez biztos. Amik nekem hiányoznak: baráti beszélgetések, koncertek, sport (görkori, jégkori), közös vásárlás, közös étkezések (pl. gyorsétteremben), ülni a fűben és csak létezni. Volt valamennyire példa, régi szép emlékek 2011-12 ből. Mennyi mindenről pedig lemaradtam és maradok életemben. Vannak a közelben rendezvények, idén eddig semmire sem mentem el, egyedül nincs kedvem, inkább akkor már dolgozm, hátha nem gondolok rá, hogy akár ott is lehetnék (de egyedül?). Pár hete az egyik kollégámmal rendeltünk a munkahelyre pizzát, hiába dolgoztunk, annyira jó volt az egész. Nyilván, a szerelem is hiányzik, de a barátok is.