Volt már nektek veletek egynemű 10-20 év korkülönbségű barátotok? Ki kezdeményezte?

Felnőtt korban ez már nem számít. Én fiatalon szültem, abban az időben pl sokkal jobban megértettem magam a 10 évvel idősebbekkel, mert ugyanabban az élethelyzetben voltunk. A volt munkahelyemen meg egy nálam 12 évvel fiatalabb lánnyal jöttem ki a legjobban.

Senki nem kezdeményezett soha, ezek kialakulnak.

Igeeen!!! 12 évvel volt idősebb. Én kb 19 voltam, gimnazista (16 évesen voltam első gimis évismétlés miatt és ötosztályosba jártam).

Édesanyám kolléganője volt.

Édesanyám látta, hogy sok mindenben hasonlít rám a nő; túl érzékeny, szereti a meséket, kreatív, stb. Elmentünk több napra kirándulni és elhívta őt is. Ott barátkoztunk össze. Beszélgettünk eleinte sokat, aztán elkezdtünk hülyéskedni egymással és a végén tök kedves ismerősökké váltunk. (Persze édesanyámtól és a párjától külön voltunk.) Utána megbeszéltünk egy találkát. Jól éreztük magunkat. Utána többször találkoztunk. Mozi, séta, stb. Aztán áthívott magukhoz (szüleivel élt). Eleinte pár órácskára később pizsipartira. És közben jóbarátnők lettünk.

A suliban is észrevették, hogy változok. A tanárok, hogy kicsit rontottam, a diákok, hogy nem vagyok már stréber, nem pörgök a jegyeimen.

A kezdetekben nem zavarta a korkülönbség, de idővel ekezdte mondogatni, hogy azért x évesen egy ennyire fiatal lány a legjobb barátnője és ez nem előrehaladás meg, hogy a szülei megjegyzéseket tettek, hogy gimnazistával barátkozik.

Ami rosszul esett, hogy ismerőseim se azt mondták, hogy mennyire érett vagyok, hogy egy 12 évvel idősebbel barátkozok, hanem, hogy annak a nőnek valami mentális baja lehet, hogy egy gimissel barátkozik. Rosszul esett, de próbáktam ignorálni.

3 évig tartott, utána depressziós lettem, elhanyagoltam és megszüntette velem a kapcsolatot.

A 3 év alatt voltak remek pillanataink meg rosszak is, de mindig megoldottuk valahogy. A testvéremnek éreztem végig. Nehéz volt, amikor szembesültem vele, hogy a saját butaságomból elvesztettem.