Mit varhatnek az elettol? Varjak egyaltalan barmit is?

Igazabol mostmar tenyleg nincs mit veszitenem. Nincsenek barataim, mert mindannyian ram untak, lecsereltek valaki masra, nincsen parom mert veluk is vege lett, volt aki megcsalt ahelyett hogy tisztessegesen valtunk volna el, nincsen csaladom mert szerintuk egy ingyenelo gyoker fsz vagyok azert mert tanulok, figyelmenkivul hagyva hogy otthon ugyanugy kiveszem a reszem ha nem vagyok kollegiumban de ez mellekes, a pszichologusom akihez 3 eve jarok lepasszolt egy lszichiaterhez aki egy honapja nem reagal semmire akarhogy jelzek neki, es meg magamat sem ismerem egyaltalan. Nincsen semmi hobbim, semmi elfoglaltsagom, evek ota csak tanulok, neha futok, zenet hallgatok, neha rajzolok meg videokat nezek, semmi tobb. Konkretan nincs eletem, es a nulla szocialis keszsegem ezt nem fogja rendbe hozni. Van aki azt mondja helyes vagyok, valaki azt hogy ronda de igazabol mar egyikuk szavara sem adok. Kicsit duci vagyok es egy reszen vitiligo arcom van, de ugy tunik ez eleg ahhoz hogy ne akarjon megismerni senki, meg csak veletlenul sem. Akivel meg netantan beszelnek, ugyis le fog tojni egy ido utan, mert ram un. Az egyetlen baraton akivel tenyleg ugy normalis volt a kapcsolatunk es haosnlo volt a helyzetunk, lecserelt valaki masra, engem pedig vegleg ignoral. Olyan hangulathullamvasuton ulok vagy egy eve, hogy van mikor negyed orankent valtogatok siros depressziobol eletvidam kisfiuba. Ezt persze sose mutatom ki ha emberek kozott vagyok. Azt sem tudom mivel akarok foglalkozni, mit akarok tanulni, dolgozni, ugy erzem magamat mintha egy gep lennek. Es meg csak 19 vagyok, nem tudom mit varjak az elettol a kesobbiekben, ugy erzem nem lesz valami fenyes, sikeres jovom. Inkabb csak egy ferfi testbe zart kisfiunak erzem magam aki keri vissza az eletet, de legbelul erzi, hogy ez nem lehetseges.