Mit gondoltok az öngyilkosságról? Vajon mi lehet a következménye ha megteszi egy ember?

Klinikai halalbol visszajöttek között vannak akik megemliti öket

Ujra es ujra ugyanazt teszik meg hogy megölik magukat mint egy felakadt lemez es nem kapcsolnak hogy a többiek mennek elöre

Allitolag öeragadnak

A biblia szerint be sem fogadjàk öket fent

Ha tudatosan azért követik el, hogy Istennel dacoljanak, akkor halálos bűn. Viszont ha pillanatnyi elmezavar, erős érzelmi felindultság, idegkimerültség vagy ilyesmi áll a hátterében, akkor nem az.

Isten tudja, hogy kinek nézi el és kinek nem.

Az öngyilkosság egy beszűkült elmeállapot, aminek mindig vannak előzményei. Másokat már megmentett Isten, akkor miért ne segítene neked, vagy nekem , vagy bárkinek?

Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.

Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.

Szerintem rendkívül önző dolog, leszámítva bizonyos eseteket. Pl. súlyos, gyógyíthatatlan betegségnél megértem. Én sem élnék évekig magatehetetlenül, kiszolgáltatva másoknak.

De nem biztos, hogy túl tudnék élni egy tragédiát, amiben elveszítem a teljes családomat. Szóval vannak helyzetek, amikor azt mondom, hogy elfogadhatónak érzem, de vannak olyan helyzetek, amikor teljesen értelmetlen menekülésnek látom. Amikor valakinek félresiklik az élete és sokkal könnyebb, gyávább megoldást választ, mint talpra állítani magát. Az ilyen emberek rendszerint hatalmas fájdalmat hagynak hátra maguk után. Családtagokat és barátokat, akik egy életet élnek le azzal a tudattal, hogy nem látták és nem tudtak segíteni, ne adj isten még a holttestet is látják, ami egy életre a retinájukba ég.

Öngyilkosság és öngyilkosság között is van különbség.

Más az, ha 90 évesen egy életet leélve rákot diagnosztizálnak nálad és te inkább az eutanáziát választod és szépen békésen elalszol, és más az, ha 25 évesen a vonat elé veted magad haraggal, keserűséggel és gyűlölettel a szívedben, hogy téged mindenki csak utál és kihasznál. Egészen más a két eset.

Alapvetően két dolog számít.

1.) Az öngyilkosság elkövetésekor érzett érzések. Ha nagyon erős negatív érzéseket érezve halsz meg (ez nem feltétlen öngyilkosság, lehet az is, hogy megölnek, vagy lezuhansz egy repülőgéppel), az mindig egy trauma a lélek számára is, ugyanis ahogy a test meghal, már csak a lélek marad, és minden egyes érzést sokkal-sokkal intenzívebben élsz meg.

2.) Az öngyilkosság elkövetése utáni pillanatban, ahogy a lélek kiszabadul a testből, egyből tudni fogsz mindent. Tudni fogod az életfeladatod, és tudni fogod, hogy mit kellett volna csinálnod a múltban és mit kellett volna csinálnod a jövőben, egy csapásra minden világos lesz. Ekkor nagyon-nagyon erős lelkiismeret-furdalást fogsz érezni (és mivel nincs már test és elme, ami ezt el tudná fojtani, sokkal-sokkal intenzívebben mint előtte bármikor), egyrészt hogy kaptál egy életét és egy életfeladatot és te önként lemondtál róla, másrészt pedig, hogy a körülötted lévők életét is drámaian megzavartad. Egyrészt nyilván fájdalmat okoz nekik az elvesztésed, másrészt pedig az egymással szemben fennálló karmikus adósságokat sem sikerült rendezned.

Van Isten, de egyáltalán nem valamiféle szigorú, büntető, ítélkező Isten.

Egyáltalán nem kell neki téged megbüntetnie az öngyilkosságodért, büntetni fogod te saját magad eléggé érte, hidd el!

De ahogy írtam is, teljesen más az, ha már egy életét leélve békével a szíveddel vetsz véget az életednek, és más az, ha az életed elején/közepén dühvel és keserűséggel a szívedben teszed ugyanezt.