Milyen verssel jellemeznéd a személyiségedet?

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

Amikor általános iskolából ballagtunk, a volt osztályfőnökeink adtak nekünk egy verset és idézetet, ami szerintük a legjobban jellemez minket. Én nagyon szeretem amiket kaptam.

Osvát Erzsébet - Szitakötők

Rét fölött,

tó fölött

zitakötő körözött.

Szárnya mint a selyemfátyol.

Fénylett a nap aranyától.

Mintha volna

tündérlányka,

úgy bámulta száját tátva

békák apraja és nagyja,

fűszálak közt a sok hangya.

Rét fölött,

tó fölött

szitakötő röpködött.

És röptében bekapott

négy legyet,

hat szúnyogot.

Aztán rárepült a sásra,

ahol várta már a párja.

Égszínkék volt

az a másik.

Együtt repültek hazáig.

"Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig."

Példabeszédek 4,18

Valamint J. R. R. Tolkien két versét is nagyon közelinek érzem magamhoz és a személyiségemhez.

VAN, KI VÁNDOR, S HAZAÉR

Van mi arany, bár nem fénylik,

Van, ki vándor, s hazaér,

Régi erő nem enyészik,

Fagyot kibír mély gyökér.

Lángját a tűz visszakapja,

Árnyékból a fény kiszáll,

Összeforr a törött szablya,

S koronás lesz a Király.

LEGOLAS ÉNEKE

A Tenger, a Tenger vár!

A sirályhad vijjog, tombol a szél ma

Fehér habokat vet a szirtfok.

Nyugatra, nyugatra a nap is oda bólong;

Hallod-e a szavuknkat, szürke hajó mondd?

Embereim szava szól, kik előttem járnak;

Már jövök, én sem bújok, bár itt óvnak az Ágak.

Ég veled otthon,órák s évek hullnak romolva;

Vigyen a víznek hátán a magány jelképe, vitrorla!

Végső part, hullámaid itt még fájnak a szívnek,

Elveszített sziget, édesen árad rólad az ének,

De vár Eressa, Tündehon, ott nem lel soha szem ránk,

Ősz nincs, nyár lobog egyre, örökre miénk az a szent Láng!

18/L

Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

" Mióta szeretlek, eszméletem

minden percében rád emlékezem,

álmomban is te őrzöl meg talán,

rólad tudósít munka és magány,

veled lep meg hajnalom, alkonyom,

s hozzád megyek, ha tőled távozom. "

Szabó Lőrinc-Az egy álmai (részlet)

Én vagy ti, egyikünk beteg;

és mégse nézzem a fegyvereket,

hogy szeretet vagy gyűlölet

közelít-e felém?

Ha mindig csak megértek,

hol maradok én?

N/29

"hisz mint a kutya hinnél

abban, ki bízna benned."

Részlet József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat című verséből.

29/N

Szeretnék néha visszajönni még,

Ha innen majd a föld alá megyek,

Feledni nem könnyű a föld izét,

A csillagot fönn és a felleget.

Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,

Könnyek vizét és a Tisza vizét,

Költők dalát és esték bánatát:

Szeretnék néha visszajönni még.

Ó, én senkit se háborítanék,

Szelíd kísértet volnék én nagyon,

Csak megnézném, hogy kék-e még az ég

És van-e még magyar dal Váradon?

Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,

Világ árváját sorsa veri még?

Van-e még könny a nefelejcs szemén?

Szeretnék néha visszajönni még!

És nézni fájón, Léván, Szigeten,

Szakolcán és Makón a hold alatt,

Vén hárs alatt az ifjú szerelem

Még mindig boldog-e és balgatag?

És nézni: édesanya alszik e

S álmában megcsókolni a szivét

S érezni, most is rám gondol szive:

Szeretnék néha visszajönni még!

Talán ez a Juhász Gyula vers ami a leginkább leír. Legalább is ahogy érzem magam. Ez a vers is áll a legközelebb a szívemhez. Tán nem véletlen.