Mit tegyek, ha meg akarok halni?

Ennyire szépen, mondhatni irodalmi igényességgel megfogalmazva ezeket az ambivalens érzelmeket eddig még soha senkitől sem láttam. Konkrétan amit írtál az egy színvonalas irodalmi alkotás, javítás nélkül leközölhető lenne akármelyik irodalmi folyóiratban. Próbáltál már novellát, regényt írni? Ha még nem vágj bele mert abszolút tehetséges vagy. Ezt most úgy mondom Neked, mint akinek az eredeti végzettsége szociológus, tehát nem ez az első hosszabb szöveg amit elolvastam eddigi életemben. Sőt, képzeld csak, én vagyok az akiről írtál! Nekem egy picit (nem olyan nagyon) torz fejem van, ennek ellenére volt már egy több mint 7 évig tartó párkapcsolatom, olyan lány volt akinek a világon semmi baja sem volt, ha úgy vesszük még szépnek is volt mondható. Egyáltalán nem zavarta, hogy egyébként van két műtéti heg a felső ajkamon ami miatt hát nagyon nem szívesen csókolózna velem senki sem. Nem akarok itt arról papolni Neked miért ne legyél öngyilkos, ezt mások nálam majd úgyis sokkal jobban, sokkal érthetőbben elmondják. Azt viszont elmondom én miért nem tettem meg eddig és ezen túl sem fogom. Egyszerűen azért mert rájöttem arra, hogy azzal ha megteszem másoknak adok igazat. Ha megteszem akkor azzal azt mondom hogy igen, nektek volt igazatok, tényleg egy semmirekellő, elcseszett félnótás vagyok és jogotok volt kigúnyolni. Ez meg olyan béka amit senkinek nem szabad lenyelni, Neked sem. Nehogy már azoknak a lelkileg selejtes embereknek legyen igazuk akik kigúnyoltak Téged, nekik sohasem lehet igazuk és ezt azzal tudod bebizonyítani ha úgy döntesz erősebb leszel náluk. Igen, nem ölöm meg magam mert én vagyok az erősebb, nem tudnak felülkerekedni rajtam és nem az lesz amit Ők akarnak. Igenis beszéljünk a lányokról, nem vagyok valami nagy kerítő, de ha akarsz velem is beszélgethetsz róluk vagy most rögtön kérjük meg a lányokat, hogy legyenek kedvesek és beszélgessenek veled Ők maguk. Ha normálisan állsz hozzá találni fogsz normális lányt akivel barátkozhatsz. Én fiú vagyok, bizonyos dolgokban sajnos nem tudok segíteni. Egy csomó normális, értelmes gimnazista meg egyetemista lány szokott írogatni ezen az oldalon, régebben legalábbis úgy emlékszem valahogy így volt. Hidd el nekem ötvenszer nehezebb dolgom van mint Neked, mégsem adom fel soha egyetlen másodpercre sem; mert tudom, hogy valamikor majd sikerülni fog. Ha nem ma akkor majd holnap, ha nem holnap akkor majd holnapután, az emberi türelem az evolúció egyik nagyon jelentékeny vívmánya. Nem kifejezetten vagyok vallásos, de tisztában vagyok vele, hogy a hit sokakat megerősít. A Te érzelmi világodat is meg erősíti, napról napra erősebb és magabiztosabb leszel általa. Ugyanakkor a hitnek is idő kell ahhoz, hogy végleg megszilárdulhasson benned, tehát már csak ez miatt sem lenne szerencsés idő előtt itthagynod ezt a világot. Ha más nem törődik veled meg kell tanulnod törődni önmagaddal, értened és értékelned kell a szervezeted visszajelzéseit, tudnod kell mikor mit kell tenned ahhoz, hogy elkerülhesd az ilyen mélyen depressziós helyzeteket. Először is most nagyon fontos lenne, hogy holnap vegyél a boltban vagy a gyógyszertárban egy doboz multivitamint, mindenképpen olyat amire rá van írva, hogy D vitamint is tartalmaz. A magam részéről a pezsgőtablettát ajánlom, de ízlések és pofonok, mindenki maga döntse el milyen formában a legmegfelelőbb számára. Erre azért van szükség, mert ebben a téli időszakban az emberek D vitamin tartalékai a napsütés hiánya miatt majdnem teljesen kimerülnek (a napsütés hatására termelődik a szervezetben a D vitamin), ez pedig csökkenti azon belső elválasztású mirigyek működését amelyek a szerotonin nevű hormont állítják elő az agyad számára. Ennek az anyagnak a hiánya nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy most ennyire rosszul érzed magad. Ezt most egy orvostanhallgató biztosan sokkal jobban le tudta volna írni, de dióhéjban nagyjából erről van szó. Nyáron pedig nem kell multivitamint szedni hanem elég ha elegendő időt kint tartózkodsz a szabadban. Télen is csak pár hétig lehet rá szükség, ameddig egy picit jobban nem érzed magad. Személyes tapasztalatom van ezzel kapcsolatban, nekem sokat segített. Egyébként pedig ne ülj otthon, tartózkodj sokat a szabad levegőn, délutánonként menj el sétálni, nézd meg a szép lányokat az utcán, trolibuszon, bárhol ahol lehetőséged lehet közelről találkozni velük. Látogass el karácsonyi vásárokba, vegyülj el az emberek között, vegyél magadnak valami finom meleg italt, iszogasd meg lassan miközben végignézed mi mindent lehet kapni. Most nagy hírtelen ezek jutottak eszembe, ha holnap még eszembe jut valami azt is leírom. Most pedig mindenki menjen szépen aludni, Te is aludd ki magad, mert holnap reggel újra felkel a Nap, vagyis új lehetőségeknek nézhetsz elébe... Jó éjszakát!

Megértem és átérzem a fájdalmad, de nem adhatod fel, mert sok tennivalód van még a földön, ha nem is tudsz róla. Én 30 éves múltam, de olyan sok szenvedést láttam és éltem meg, hogy egy 100 éves tapasztalt embernek is elég lenne, de soha nem adom fel, mert mindig erőt tudok meríteni valamiből. AZ iskolában engem is sokat bántottak, mert látták azt, hogy kihasználható, sebezhető kis balek vagyok, akibe mindenki rúghat egyet. Az iskolás éveket túléltem, de gimnázium alatt elvesztettem a nagypapámat, akit nagyon szerettem, fájdalmamban szilánkosra ütöttem a kezem a falon. Ezután kijöttem a lelki válságból, egyetemre kerültem, befejeztem, nagyon jó évek voltak. Eljött a diplomaosztó ideje, ekkor édesanyám lebetegedett és alig több, mint 3 év küzdelem után feladta a szervezet a harcot... Ez volt életem mélypontja, fél évig minden nap úgy jártam keltem, mintha egy hatalmas kés lenne a mellkasomban. Édesapámat is rendkívül megviselte a hiánya, bele is betegedett és édesanyám után alig 2 évvel és három hónappal később őt is elveszítettük, így a testvéremmel egyedül maradtunk. A szüleinket az életünknél is jobban szerettük, hiába próbáltunk meg mindent megtenni, tehetetlenül néztük végig, ahogy elvesztik a harcot. Ezután én is és a testvérem is mentálisan pokolra jutottunk, ezt kihasználva bűnözők kiforgattak szinte minden szüleinktől örökölt vagyonból, megpróbáltak kirabolni, kifosztották a lakásunk, anyagilag és lelkileg is teljesen tönkrementünk, majdnem az utcára kerültünk, a végén már a vöröskeresztnél voltunk ételosztáson. A legmélyebb ponton elgondolkoztam, hogy feladom és ennyi volt. De aztán bevillant, hogyha egy ágon himbálódzik, akkor semmit se tudok már tenni, és az a sok aljas ember büntetlenül megússza, amit velünk tett. Így elhatároztam, hogy soha nem adom fel és ha padlóra kerülök felkelek, leporolom a vállam és kettőzött erővel küzdök tovább. Elkezdetem rendszeresen edzeni, futni, ennek során több alkalommal is kihűlt, fal mellet ülő emberekhez hívtam mentőt, rendőrt -10 fokban is, mert késő este, hajnalban szoktam futni. Ha feladtam volna nem tudtam volna ezeken az embereken segíteni. Te se add fel, kegyetlen és igazságtalan tud lenni az élet, de kell valami célt és értelmet találni benne. A mai napig nem találom a helyem a világban, de nem adom fel, mert tudom, hogy egyszer kisüt a nap!

Na ez az, egy idő után már meghalni sincs kedved, de ez feltétlenül jót jelent. Azt jelenti elég sokat voltál már odalent a sötét gödör fenekén. Beláttad, hogy ott tényleg nem a legjobb és elkezdtél inkább visszafelé mászni a létrán, felfelé a felszínre ahol világos van és a legtöbben életnek nevezik. Bocs ha kicsit filozófikus voltam, ma ilyen napom van. A butaság vagy okosság nem diplomafüggő (pláne a mai világban nem), mint ahogy a kopaszodás sem csinál belőled félhülye verőlegényt. Normálisnak kell lenni, képes vagy rá mert intelligens vagy. Tök mindegy ki milyen, az a lényeg, hogy jó ember legyél, a többi pedig csak másodlagos, nem annyira fontos. Tolni kell a talyigát és akkor menni fog. Most pedig mosolyogjon mindenki mint a vurstliban! Emberek vagyunk nem pedig robotok aki tojnak egymásra és csak robotolni képesek, azért vagyunk emberek, hogy törődjön egymással, segítsünk egymásnak ha a másiknak pillanatnyilag kicsit nehezebb. Annyi meg egy Bambi, éljenek a lányok! Az hiszem beállok botcsinálta internetpszichológusnak, megy ez nekem! Haha! :-)

Azóta lett valami változás az életedben, ami miatt még élsz?