A rapzene legnagyobb alakjai miért ennyire ellentmondásos személyiségek?

Egyik oldalon közismert, hogy az olyan legendás előadók mint 2Pac, Biggie, Snoop, Dre stb. mind borzasztó ön- és közveszélyes életmódot éltek, bűnöztek, bandaháborúztak, drogoztak, prostiztak, minden ilyesmi, többet le is lőttek közülük fiatalon, egyszóval sokan borzasztó züllött és elítélendő életmódot folytattak.

Ugyanakkor pont 2Pac és Biggie például rendkívül inspiráló szövegeket adtak az embereknek, és sokszor elgondolkodtató hogy ezek a kívülről züllött, bűnöző emberek mennyire is pozitívan, máshogyan látták a világot, mennyire inspiráló gondolataik voltak, mennyire sokat jelentett nekik a család, barátság, szerelem, az élet. Ez még amai átlag, tisztes kispolgár emberek esetében is ritkaság. Nagyon komoly idézetek is vannak ilyen emberektől (pl. Biggie: "We can't change the world, Unless we change ourselves."). Úgy veszem észre, akkoriban a rap tényleg jelentett valamit, ezek az előadók tényleg hittek benne és magukénak vallották, azokkal az eszmékkel együtt amik a világot jobb hellyé tehették volna. Ezzel szemben a mai előadók többsége szimplán gagyi, nagyképű, de nem szól semmiről aminek értelme van.

Számomra fura és elképesztő ez a kettősség. Hogyan férhet össze egyetlen emberben egy erőszakos, bűnözésre, kábítószerre és züllésre való hajlam, sőt sok esetben az erőszakos bűncselekmények, valamint a másik oldalon a mély, érzelemmel és lélekkel teli gondolatok, az odaadás és a megbecsülés? Honnan ez a kettősség, ez a szöges ellentét?