Hogyan segíthetek leginkább a hajléktalanokon?

Nem halat kell nekik adni, hanem meg kell tanítani halászni. Például sok tanya lesz az enyészeté, ott önellátással kezdve gazdákká is válhatnának. Persze a kérdés hogy miből veszik meg az akár 50 000 Ft-ért is kapható tanyát. Mert sajnos ha annyi segélyt kap az államtól, abból nem a legolcsóbb tanyát veszi meg hogy többé ne az utcán kelljen aludnia, hanem irány a kocsma.

Vagyis a szegény ember mindent elkövet azért hogy szegény maradhasson.

Adj nekik ételt. Ha pénzt adsz, úgyis elisszák. Ami érthető is, mert a fagyokban, aluljáróban alva valamivel fel kell magadat melegíteni.

Tanyát nem kapsz 50 ezerért. Én is önellátáson gondolkodom. :)

Egy jo meretes lofurulyat.

Aki ki akar torni a hajlektalansagbol, az tesz erte.

Akinek megfelel a kannasborral fagyoskodni kinn, mert a szalon nem szabad inni meg civilizaltan kellene viselkedni, azt egy masodpercig se fogom sajnalni.

en csak azt tudom mit nem szabad adni nekik: penzt. azt csak elbasszak. munkaval lehet probalkozni, de csak az maradna, aki tenyleg ki akar kerulni a nyomorbol. a tobbseg sajnos alkoholista vagy egyeb drog hasznaloja, ezekkel kb semmit nem lehet tenni.

megelozes nyilvan az oktatas lenne, meg az elerheto lelki segitseg=pszichologus, terapeuta, vegso esetben szigoru elvono (de ezt is jobb inkabb megelozni)

Igazából minden ember megérdemelne egy esélyt, aki padlón van, de a szabályoknak nagyon keményeknek kellenek, hogy legyenek, mert a visszaélés az első, amelynek lehetőségeit kipuhatolja egy ember, amikor új közegbe kerül. Sokan osztják az eszet és név nélkül mocskolnak számukra vadidegen embereket, akiknek jelentős hányada tényleg tehet arról valamelyest, hogy a hajléktalanság állapotába került, de nem szabad elfelejteni, hogy van számos ember, aki önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe. -Nem tudom, sok, nagyszájú ember hogyan kezelné azt, ha becsöngetnének hozzá egy szép napon papírt lobogtatva, hogy eladták a feje felől a lakást, - mennie kell? Csak a zsigeri, primitív irigység lehet "észérv" arra, ahogyan sok ember reagál a hajléktalan kérdésre, de a kisstílű primitív mondókáin túl nem képesek túllépni, nem képesek a saját személyes, rövidtávú érdekeiken túl tekinteni. Közös érdek (lenne), a társadalom egészének érdeke (lenne), hogy a lehető legalacsonyabbra szorítsuk Magyarországon a hajléktalanok számát. Az esélyt meg kell adni, a feltételeket biztosítani kell mindenkinek egyszer és amennyiben nem hajlandó változtatni a mentalitásán, életén a felé nyújtott segítő kéz ellenére sem, el kell engednie a kezét a társadalomnak. -Ezek a menthetetlenek - és ezekért az emberekért tényleg nem fog senki könnyeket hullajtani, mert ők azok, akik következetesen nem hajlandóak senkihez és semmilyen körülményhez alkalmazkodni, s innentől nincs mit kezdeni velük. Azokon viszont igenis kellene segíteni, aki hajlandóságot mutat a társadalomba való visszailleszkedésre. A társadalmi érdek nem pusztán abban mutatkozik meg, hogy milyen undorító körülmények között képesek emberek hemperegni az utcán - és ezt meg kellene szüntetni, - hanem abban is, hogy minél több embert sikerül a társadalomba "visszafogadni", annál több ember fizeti a rá eső járulékokat az államnak és annál több járulék folyik be a visszailleszkedő embereket foglalkoztató cégektől. Végül is megoldás lehet egy olyan rendszer, amely az egyre szélesebb körben elért eredmények pillérjein nyugodna. Lakatlan épület. Iskola. Oktatás. Olyan szakirányú oktatás, amely használható szakmát ad. A szakmát szerző ember az adott régióban kamatoztatná a szakmáját - fizetésért. Részt vesz egy lakatlan épületek felújításában, amelyben akár ő is és a többi szakmát újonnan szerző ember is lakhat a saját családjával - és így tovább. Amikor elfogy az alkotó munka az adott körzetben, akkor kerül előtérbe a karbantartás, ill. javítás, - tehát nem maradna munka nélkül emberünk és az sem valóságtól elrugaszkodott ötlet szerintem, ha ezeknek az embereknek felkínálnák azt a lehetőséget, hogy megvásárolják, "ledolgozzák" a lakás árát, tulajdonjogot szerezzenek felette. -Ez egy nagyon komoly motiváció egy olyan embernek, aki lakott már valaha utcán! Ahogy idősödik át is tudja adni a fiatal generációnak a tudását. Kiválóan alkalmas életterek erre a mai napig álló, romokban heverő, elhagyott katonai objektumok, - mint például az újpesti volt Petőfi Sándor laktanya. Vagy ott van Kis-Moszkva! A szocializmus katonai múltját prezentáló turista látványosságot lehetne belőle varázsolni úgy, hogy emberek is élnek körülötte! Sok országban "üzemkész" objektumokat tartanak olyan szinten karban, hogy az látogatható legyen a turisták által - PÉNZÉRT, amelyet vissza lehet forgatni, - csak a magyarok ilyen igénytelenek, hogy ami kellemetlen volt számukra, oda "bedobnak egy csillagszórós trotil-tömböt", mert primitív módon kell gyűlölködnünk, primitív módon kell tagadnunk a múltat. Attól, hogy nem volt dicső a múlt, attól még megtörtént - akkor is, ha megborotváljuk a Földgolyót! Számolatlanul vannak szerteszét az országban az elhagyott katonai - és egyéb - objektumok, amelyek hatékony őrzése vagy nem is létezik, vagy nem megoldható nyűg a mindenkori honvédségnek. Értelemszerű, hogy a leglehetetlenebb helyek nem játszanak ebben a játékban, de ahol elő lehet teremteni az élet alapvető feltételeit reális áron, ott nem értem, miért kell a romokat sorsukra hagyni. Mondogattam a páromnak ezt a lehetőséget már a kilencvenes években és lőn világosság, az Esztergom-Kertvárosban található volt szovjet objektumok egymást követően éledtek fel, - nekik eljutott az agyukig a lehetőség, amivel élnek is.

Például az ott történtek feldolgozásából sok tapasztalatot szerezhetnél attól a vállalkozótól, aki elkövette!