Milyen jelentösebb gyerekkori emléked maradt meg azaz mitöl volt boldog ill boldogtalan pillanatod 1. csaladdal,2. Ovoda/iskolaban 3. melyik karàcsonyra emlekszel kicsikent?

Sok élményem van oviból pl., de otthonról is. Anyu 38. szülinapja élénken, ahol fújjuk a gyertyát és mindenki boldog, majd elsírtam magam, hogy hogy megy az idő. Na 9 évesen ez fura megjegyzés volt, de a mai napig érzékenyen érint az idő múlása.

Az oviból egy vicces pillanat van meg, amikor egy sráccal megbeszéltük, hogy nekem nincs szerelmem és akkor legyen ő. Majd hazafelé anyuval beszélgettünk és mondta, hogy nem ilyen könnyű szerelmet találni, mennyi mindenben meg kell felelnünk egymásnak és akkor én teljesen kétségbe estem, hogy sosem fogom megtalálni. Valahogy úgy képzeltem, hogy valahol van egyetlen srác a nagyvilágban, akinek a homlokára van írva a nevem és az enyém meg az övére. :)

Negatív élmény volt, ami élesen megmaradt, hogy úgy emlékeztem vittem a plüss kutyám és nem aludtam nélküle. Az ovónénivel feltúrtuk a szekrényem, de nem volt benne és máshol sem Én megesküdtem, hogy márpedig elhoztuk, itt kell lennie, biztos valaki ellopta. A dada mérgében pedig hozzámvágta, hogyha otthon lesz másnap még jól meg is agyal. Otthon volt. Egész este remegtem a félelemtől és sírtam, anyu 2 órát maszírozta a lelkemet, hogy egyáltalán elmondjam mi a bajom.

Aztán volt mégegy, amikor nyáriszünet után a legjobb ovis barátnőm nekifutásból a nyakamba ugrott, az én fejem pedig a kövön csattant. Szédültem, de ott hagytak, biztos jobb lesz. Aztán szóltam, hogy én délelőtt nem megyek ki játszani, mert nem vagyok jól, a dada megakart győzni, hogy jót fog tenni a friss levegő, menjek. Mondtam nem megyek, nem tudok, sírtam. Kiakadt és letett egy ágyat, hogy akkor feküdjek le, de nem akarja meglátni, hogy kimozdulok belőle, nem lehetek én olyan rosszul. Kimozdultam, letoltak, mondtam wc-re megyek és megszédültem, fél órát csak hánytam, még jó, hogy jöttek velem. Agyrázkódást kaptam, 3 hétig otthon feküdtem félhomályban. Hatással van az életemre, hogy nem hittek nekem. Sosem panaszkodom senkinek, ha rosszul vagyok, csak ha már nagy a baj... úgysem hiszik el. :)

1. Családdal inkább boldogtalanok vannak, amikor ment a balhé, én meg valahol elbújva féltem hogy megtalálnak és kapok én is. Rendőrség, gyámügy, minden volt, nem lenne itt tárhely felsorolni.

2. Oviban egész jól elvoltam, jó emlékem pl. amikor kiválasztottak egy énekversenyre és meg is nyertem, pedig messzire kellett utazni és én voltam a legkisebb gyerek aki egyedül énekelt. Rossz az a legemlékezetesebb, amikor születésnapom volt és bekérték a tortát, aztán mi gyerekek kaptunk egy icipici szeletet, a többit meg az óvónők megtartották maguknak és szétosztották. Láttam hogy ott a torta a hűtőjükben és azt is amikor rakják el maguknak, nekem meg azt mondták hogy már elfogyott.

Az iskolában rendszeresen vertek és csúfoltak a gyerekek, mert nem volt pénzünk, jó emlékem csak az énekkarral kapcsolatosan van, a legeslegjobb emlékem pedig amikor ballagáson realizáltam hogy soha többé nem kell velük egy légtérben lennem.

3. Nem tudom melyik évben volt de arra emlékszem, amikor kaptam egy könyvet és egy plüss macskát. Azért volt emlékezetes, mert nálunk nem volt ajándékozás, nem telt rá. Mindig szóltak is a szüleim, hogy ne várjak semmit (ugye a többi gyerek már előre mondogatta hogy mit kért vagy az iskolában is mindenkivel elmondatták hogy mit kapott, ezt nagyon utáltam mert sosem akarta elhinni a tanár hogy én nem kaptam). Szóval tényleg nem számítottam semmire, aztán egyszer csak ott volt egy csomag a fa alatt. Anyám valami plusz pénzt kapott, abból vette. Nagyon örültem, azóta is féltve őrzöm mindkét ajándékot pedig már felnőttem és rengeteg könyvem és több plüssöm is van. De ez a 2 díszhelyen ül a maga polcán.