Mi volt eddigi életed legélesebb váltása?

1-2, Belementem egyszer egy MLM-es dologba, nemrég meg egy coach-os-ba, tök, totál fölöslegesen;

3, A jelenlegi helyzetem nem jó, és arra gondoltam, hogy ezzel lehet, tudok változtatni. Nem jött be;

4, Dehogy, erre számítottam...

1. Elköltözni otthonról egy halálra ítélt kapcsolatban

2. lásd 1. válasz

3. Nem is tudom, túlzottan sodródtam évekig és mire észbekaptam késő volt

4. Nem, mert fel sem igazán fogtam merre haladok. Utólag csalódtam csak magamban, hogy ennyire nem láttam/nem akartam tudomást venni a dolgokról és változtatni

Szerintem amikor beragadunk egy nem jó irányba tartó életbe, élethelyzetbe, munkába, kapcsolatba (vagy a kapcsolat hiányába, amikor nem keresunk senkit) sokaig, akkor annak ket fő oka lehet:

1. részben azért lehet, mert hazudunk magunknak, hogy ez igy jo nekuk

2. reszben azért is, mert vagy nem látjuk hogy hogyan lehetne jobb, vagy nem hisszük, hogy lehet jobb

De egy idő után vagy jön valamilyen fordulat, esemény az életünkben, ami már irányba fordítja az életünket, vagy nekünk jön el az ébredés ideje, vagy depressziósok leszünk és érezzük, hogy azonnal váltani kell.

Sokáig kerestem önmagamat suli után s rendes embernek kellett a megélhetés, főleg hogy nem akartam senki terhére lenni.

Nem tudtam olyan helyen dolgozni, ami kicsit is közel állt hozzám.

De bele vágtam, közben pedig az évek alatt elemeztem sok mindent.

Önmagamtól kezdve a környezetemig, emberekig (viselkedési formák, mentalitás, mi miért s hogyan alakul ki az emberben...stb)

A tudatos tudatom eljutott arra a pontra, amikor pontosan meg tudtam határozni az életem minden pontját, kialakult a jövőképem fixen.

Az az érzés pedig csak változásra késztetett "mit keresek még itt" mondat hangzott fel a fejemben.

Akik tudták mikhez s mennyi mindenhez értek ők is ezt kérdezték tőlem.

Majd meló mellett bele vágtam a projektekbe.

Napi 5órát csak arra szántam, fontossági sorrendet felállítva.

Prototípus termékek stb.

A legkritikusabb pont s egyben a nagy fordulat a vállalkozás indítása volt munka mellett (munkahelyemen káosz uralkodott s rossz indulat, ellenem ok nélküli cselekedetek, ami az emberek megkeseredettségéből, féltékenységéből fakadt)

Lelkileg kicsináltak, aminek következménye fizikai tünetek, ami legjobban fájt az a gerincem idegrendszerére húzódott stressz volt és nem a legjobbkor, hiszen meló mellett nagy dologba vágtam a fejszémet.

Reggeli felkelés: dupla fájdalom csillapító, ami épp hogy enyhítette fájdalmaim, 2 ember segített felkelni vízszintesből.

Volt hogy sírtam, mozdulni se tudtam.(25évesen!)

Pokol volt az a pár hónap, majd amint sikerült beindítani a dolgokat s felmondtam...

A doki csak nézett: 1 hét alatt megszűnt minden fájdalmam, mintha mi sem történt volna.

Kis +1hét pihivel rá újra edzettem is.

Azóta pedig csak felfele! 👌

Sokat számítanak a környezeti tényezők is, de az tény, hogy minden változás fejben kezdődik.

Sok mindent ott kell eldönteni és megtenni a lépéseket.

Én is váltottam szakot,és nehéz döntés volt ugyan, de megérte. Később pedig vállalkozni szeretnék, az is nagy váltás lesz.

Ja, meg ami most jött az életembe. Eddig nem akartam gyereket, és elvileg párom sem, de ittasan bevallotta egy buli után, hogy családot szeretne velem. Ez pedig nagyon meghatott, és fogalmam sincs, miért pozitívan reagálok rá. Mindenesetre meggondolom a család - témát, ha pár év múlva aktuálissá válik.