Melyik a legjobb és melyik a legrosszabb életszakasz?

Embere válogatja, de legtöbben a gyerekkort szeretik a leginkább. Minden színes-szagos, nincsenek befizetendő számlák, egész nap csak játszani, és apróságokat tanulni, nagymama, nagypapa halmoz mindennel amit csak kívánsz...

A legrosszabb pedig 30-35 körük kezdődik, és tart egészen a nyugdíjig, vagy ma már halálig. Ez pont a fenti ellentettje, mindenért Te felelsz, fizeted a számlákat, tűröd hogy nap mint nap kioktasson a főnök, és rájössz, hogy ez még jó 25 évig így is marad, ha nem reszkírozol meg egy szakmaváltást.

Persze mint írtam, mindenkinek más. Például akit gyerekként zaklattak, valószínűleg nem fog velem egyetérteni.

Mindenkinek más. Valaki árván nő fel, gyakorlatilag egyedül, másnak a gyerekkora a legjobb időszak. Lehet, hogy valaki 35 évesen még sehol nem tart és ez után kezdődik igazán az élete. De ismerek olyat is, aki 55 évesen éppen másodszor házasodott, és boldogabb, mint valaha.

Legtöbben biztos a gyerekkort mondanák, mint legjobb időszakot és időskort, mint rosszat. Én fiatal vagyok, most úgy érzem, 35-40 éves koromig biztos rendben lesz minden, aztán ki tudja. Én pl. sokáig féltem attól, hogy felnövök és minden megváltozik, pánikoltam, aztán rájöttem, hogy a szabadság és a függetlenség nagyon értékes dolgok, ezért azt mondom jobb fiatal felnőttnek lenni, mint gyereknek, de ez csak az én véleményem.

Legjobb: parkapcsolat csalodas élötti szakasz mindent elsöprö szerelem èrzés mig azt hiszed örökke tartani fog. (Ez talàn az élet pàrkeresési/vàlasztási szakasza)

Legrosszabb: amikor a varhato legizgalmasabb dolog az életedben mar csak a halàl lehet azon kivül hogy mit pletykàlnak a szomszédok.

Eddig nekem a 13 volt meg 17-mostanáig.

19/l