Másnak is nehéz az élete? Peches vagyok?

Én pl sose fogok meggyógyulni. Van egy gyulladás az agytőrzsemben. 20 éve küzdök vele. Néha jobban vagyok, de fokozatosan vesz el tőlem újabb, és újabb funkciókat. Lőjem fejbe magam?! Ez jutott, ezzel kell tudni együttélni, még ha nehéz is.

Kitartást.

37 vagyok, van egy alapbetegségem, amivel együtt kell élnem. Nemrég egy másik dolgot mutattak ki. Sosem volt még párkapcsolatom, de jó lenne 1× kipróbálni hosszú távon. Nemrég mondtam fel egy helyen, mert sokat vártam el magamtól, és nem bírtam, így visszatértem az eredeti területemre, a visszatérési lehetőőség miatt nagy szerencsém volt.

Nehéz, de úgy gondolom, hogy te is, én is, és mindenki, akinek ilyeneket adott a sors, sokkal edzettebbek lettünk egy idő után, hiába is nehéz. Nyugi, sikerül minden:)!

Halláskárosodással születettem, ennek köszönhetően selypitek, mert nem tudom kimondani a C, és SZ betűket.

Elmúltam 40 éves, és lassan hozzá kell majd szoknom, hogy eljön az a nap amikor többé semmit nem fogok hallani. A hallásom minden évvel romlik.

Rossz hallásom miatt képtelen vagyok nyelveket tanulni, vagy olyan munkát végezni amit szerettem volna.

Nincs diplomám mert diszlexia is az életem része.

Mégis ennek ellenére igyekeszem az élet szép oldalát élvezni.

Pl: Örülök annak, hogy látok. Örülök, hogy külföldön élek, és nyelvtudás hiánya miatt is van munkám. Takarítok, de legalább dolgozom. Örülök annak, hogy van még lehetőségem szép dalokat hallani, vagy filmeket nézni hanggal. Engem is sokszor aláztak meg, de nem érdekelt. Túlléptem rajta.

Hidd el, van akinél még te is szerencsésebb vagy

Nagyon sokan vagyunk így, az élet nem könnyű. Én tavasszal töltöm a 33-at, van két csodálatos gyerekem, és ugyan van férjem, de a házas életünk messze van az ideálistól.

Mikor kicsi voltam, kb 5 éves, édesanyám kórházba került hónapokat töltött bent, aztán 1-2 hetet itthon, így ment 3 évig, vegül legyőzte a betegség, 29 éves volt akkor.

Édesapám elutasított minket, soha nem láttuk, csak aludni járt haza. Nagymama nevelt minket, vagyis adott enni, elküldött iskolába, de nevelni ne tudott, mert egyszerre lett pelenkázásra szoruló beteg az édesanyja és a férje. Még mindig azt mondom, ha valakinek neki volt nehéz élete. Nagyapám életében alkoholista és szerencsejáték függő volt, a pénzt eljátszotta, nagymamámat verte. Majd nagyimnak egyszerre kellett gondját viselnie 2 árván maradt kisgyerekről, rohant pelenkázni hol a férjét, hol az anyját, és a megbirkóznia a gyásszal, hogy elveszítette egyetlen lányát.

Na de vissza rám. Én nem voltam jó tanuló, tanárok, diáktársaim bántottak, visszahúzódó, zárkózott, magába forduló ember lettem. Olyan lehetőséget dobtam el magamtól a 10-es, 20-as éveimbe, amit ma is szégyellek.

De még sem lehet okom panaszkodni, hisz tudom, lehetne rosszabb. Hellyel-közel jó az egészségem, csak a vérnyomásom magas, erre szedek gyógyszert. A gyerekeim csodálatosak, a férjem nem bánt. Bár nehéz, hogy nincs nagyi akire rátudnám bízni néha egy egy órára a gyerekeket. Most különösen, hiszen munkát keresek és az interjúra nem vihetem magammal őket.

De én hálás vagyok a jó dolgokért az életembe, valaki fentről mindig irányított, terelt az utamon és bízok benne, hogy megsegít még nagyon sokáig. Nem érzem magam egyedül.

Próbáld meg te is, hogy a jóra, a szépre koncentrálsz. És tartsd észben, mindig lehetne rosszabb, örülj, hogy nem rosszabb. Tudom, hogy nehéz, mert én is látom, hogy másnak sokkal szebb, nagyobb háza van, szép új autója és Korfura jár negyedévente, hetekre nyaralni, nekem pedig egy belföldi 3 nap se jön össze. De ez a másik véglet.

Kitartást! Csak a jó dolgokat nézd!

Tudod felnőtt nő vagy!

Meg kell tanulnod először is lezárni a múltadat.

Kezdve anyuddal való viszonyt.

El kell fogadtatni az agyadban azt, hogy az már a múlt.

A jelenben élsz s azt kell a jövőben szebbé tenned.

A lelki dolgok pedig kihatnak a testedre!

Lebetegedik, megbetegedik az ember könnyebben. Ennek biokémiai okát is el tudom mondani.

(+Tapasztaltam is)

Vannak olyan fizikai jelek, ok nélküli fájdalmak is, ami nagyban összefüggenek a lelki állapottal.

Vedd figyelembe az alapot:

Az agyad felel a mozgástól kezdve az érzelmekig mindenért.

A lélek lényegében a tudatos tudatod állapota.

Igaz változást akkor vagy képes elérni, ha agyban lerendezed kezdetben.

Amikhez pedig cselekedned kell megteszed.

+Zárd ki a negatív tényezőket ahogy csak tudod.

Pl nem fb-on éled az életed, kitörölsz minden zavaró embert és titkosítod profilod.

Munkahely: váltani kell, ha ennyire vészes.

A rosszindulatú emberek nem változnak.

Szereted egyáltalán a munkád?

A teljes önismeret része az, hogy kiismerd magad, rendezd dolgaidat legbelül.

Ki vagy?

Honnan hova jutottál?

Elégedetlen vagy jelen állapotoddal, kellemetlen?

Kutasd a miértjét!

Melyik érzés miből ered?

Zárd le, oldjad meg vagy ha olyan dolog elfogadod s megbékélsz vele.

Pl anyuddal való viszony:

Annyit kérdezek csak:

A jelen tetteid és lépéseidért Valójában ki a felelős?

TE magad!

Ezért se hagyd, hogy szimpla régi megmaradt sérelmek akadályozzanak!

Jelenleg mik azok a fontos dolgok amire összpontosítani kell, vagy lépéseket tenni?

Pl fb törlés, tiltás

- gyógyulásod (2x se mondom hogy nem lelki eredetű a dolog - erről saját tapasztalatot is tudok mondani, komoly fizikai fájdalmaim voltak s nem tudtak mit kezdeni az orvosok)

A még élő nagyszülőd mellett lenni, amikor tudsz. Gondolom agysorvadás.

Nem halucinálnak csak az agyuk leépül sokszor múlt képeiben élnek össze vissza.

Engem elhunyt dédim akkoriban fel se ismert, azt hitte kisbaba vagyok még.

S volt sok olyan szituáció, amikor el-el mosolyogtam, de a szívem szakadt meg.

-minkahely: váltás, első sorban a stressz szinted miatt, másrészt találni olyat, ahol önmagad lehetsz, magadénak érzed.

Ez a pár dolog rengeteget dobna jelen állapotodon.

+ Tanács: heti minimum 2 alkalommal menj el nyugis helyre sétálni, biciklizni a gondolataiddal .

Legjobb este csendben, rendezgetve gondolataid.

Csak próbáld ki 2-3x

Tudnék mit mesélni, de itt most Te vagy a lényeg.

Magamról annyit, hogy 180°-os fordulatot tettem meg magamért.

A fent írt tanácsok saját tapasztalat is.

A változás, változtatás nehéz.

Vannak kritikus pontok, amikor ordítasz a párnába és bőgsz.

A dekoncentrált napokon pedig jobb a betegszabi. (Nekem akkoriban 4 balesetem is volt)

Mára: ismerősömnek besegítek üzletben + mellette saját vállalkozást vezetem, alkotok.

Teljes nyugalom, minden zavaró tényezőt kizártam.

A kortizol szintem jóval csökkent.

Az oxitocint pedig emelni kell, ahogy lehet.

Tudni kell azt is, hogy pl egy negatív dolog nagyobb hatással van az emberre, mint egy pozitív.

Ezért kell arra törekednünk, hogy méginkább a pozitív dolgok érjenek bennünket.

Legyen az kisebb sikerélménytől kezdve egy kirándulásig, gyermek születéséig, sikeres karrierig minden.

Sok sikert és hajrá!