Éreztétek már magatokat egy társaságban megtűrt személynek? Ha igen, miben nyilvánult meg? Mikből vettétek ki, hogy nem kedvelnek titeket?

Visszagondolva az eddigi életemre, általában "kihúzó" voltam a legtöbb közösségében. Iskolák, munkahelyek, egyéb közösségek... Volt ahol elértem egy olyan szintet, ami miatt középpontba kerültem, de többnyire a közösségek perifériáján léteztem. (Személyiségemből fakadóan alakult így, tulajdonképpen sosem bántott ez) Picit különböző vagyok mint a többiek, de nem vagyok különb másoknál. Gyakran élem meg azt, hogy nem tudnak lekötni olyan témák amelyek másoknak vicces vagy érdekes. Ugyanakkor az általános problémákkal sem tudok azonosulni. Emiatt nem nagyon van közös témánk, hiszen ami engem foglalkoztat az másokat nem érdekel vagy nem értik. Itt fontos megjegyeznem,hogy nem vagyok se jobb, de rosszabb senkinél, csak a személyiségek széles spektrumának a másik végén állok, mint a legtöbb, általam ismert ember.

Több helyen, ahol érezhető volt a "másságom", nem szívesen kommunikáltak velem. Voltak akik nem értették a megnyilvánulásaimat, emiatt nem szívesen beszélgettek velem. Mások gyökérnek néztek, mert számomra idegen területen bizonytalan vagyok, ami kívülről bizonyára ostobaságot feltételez. Sokszor az általános irányok és vélekedések számomra idegenek, és az ellenkezőjét gondolom és teszem, ami egy kialakult közösségben feszültség forrás. Emiatt nem nagyon voltam egy csoportnak sem a teljes értékű tagja. Ami még ilyesmit okoz nálam, a fesztelenség nyomás alatt. Sosem zavart, ha valakivel kényszerűen vagy bármi miatt együtt kell lennem, és nem beszélünk. Tudok beszélgetni, nincs ezzel gondom, de nem zavar, ha csendben elvagyunk egymás mellett. Másokat ez megintcsak zavar.

Miben nyilvánult meg a megtűrtségem? A csoport tagjai, az általános kommunikációból kihagytak, véleményem nem volt fontos senki számára, továbbá a mindenkit érintő információkat sem kaptam meg. A jelenlétemben is úgy beszéltek, mintha nem lettem volna jelen, akár rólam is. Köszönésen és a kötelezőkön kívül nem nagyon volt interakció felém. A csoport sajátosságai, hagyományai is elkerültek engem. Ilyesmik.

Emiatt éreztem magam megtűrt személynek. Nem utáltak sehol, de sosem voltam sztár(nem is vágytam ilyesmire)