Ha egy fehér üres térben ébrednél, mit tennél először?

Eleinte feküdnék. Feltételezem akkor nem lennének szükségleteim. Egy idő után elkezdenék mozgolódni az unalom miatt, és valószínű haladnék egyenesen, jobbra balra, vissza, előre egész végig. Mivel nibcsenek szükségleteim nem aludnék csak másznék. De nem tudom hogy miből fedezném az emergiát amit a mozgás használ el. Vagy ne gondoljam túl, legyen ez egy szellemvilág?

Ha semmilyen inger nem ér akkor egy idő után magamat kezdeném felfedezni. A testemet elemezném. Valószínű nem tanulnék meg két lábon járni, de kúszni mászni tudnék. Nem tudom mennyire mennék gyorsan, elvégre nincs értelme szaladni.

Amúgy ha nincsenek szükségletek akkor nem tudom éreznék e fájdalmat, mert ha nem, akkor lehet néha kitekerednék unalmamban. Miben halnék meg? Örökké élnék? Igazából ezen tudi nem gondolkoznék. Mondom, csak mozgolódnék meg a testemet vizsgálnám.

Ha lenne kaja, mondjuk meg tudnám enni a fehér semmit, akkor valószínű kaksiznék is. Na akkor tuti hogy összekaksiznám a helyet. De az akkor nem bomlana le? Mi lenne a székletemmel? Ottmaradna? Vagy ha lebontaná valami, akkor nem lennék egyedül. Ha meg nem bontaná le semmi, akkor meg a testem hogy működne? A testünkben is vannak baktériumok. Akkor egy idő után elkezdene kialakulni az élet? Vagy a halálom után megint semmi lenne?