Miként eljek együtt azzal, hogy mindenki hibáztat, akit ismerek?

"- segítő készség = bele szólok mindenbe"

Igazán segíteni csak annak/azon lehet, aki igényli és elfogadja.

Ha valaki bármit csinál és más krés nélkül, "majd és segítek" felkiáltással beszáll, az úgy jön le, mint ha azt mondanád: "jövök, mert te ezt egyedül nem tudod megcsinálni/megoldani!"

Azaz eleve tehetetlennek, bénának nézed - gyakorlatilag finoman ezt fejezed ki: "hülye vagy hozzá, nélkülem nem megy".

Ezek után csodálod, hogy másoknak ez nem tetszik?

.

"- őszinte = állandóan a hibákat veszem észre (ami nem igaz, mert a jót is ki szoktam emelni, ha van)"

Nem biztos, hogy minden hiba, amit te másképp csinálnál.

Ha te hibáztál valamiben nyilvánosan beismered, vagy hallgatsz, hogy mindenki tévedhetetlennek tartson?

,

"mindenki hibáztat, akit ismerek"

Mert olyasmibe is belekotyogsz, kéretlen tanácsot(?) adsz, amit más személyes ügyének tart.

.

"Hivatlan vendégnek és fogadatlan prókátornak ajtón kívül a helye!" - tartja a mondás.

A "segítsek" kérdésedre ha a válasz elutasító, tudomásul kell venned - és odébb állnod.

Kéretlen segítséged más könnyen 'rákényszerítésnek' veszi.

.

"mindenki hibáztat"

Ha mindenki, akkor nem biztos, hogy mindenkiben van a hiba.

Ahogy a 2-es írja.

A megfelelő kommunikációs stílus sokat segíthet. Módjával a segítőkészséggel, a kukacoskodást átalakítani konstruktív megoldásközpontú gondolkodásúvá, a hibák közlése, de nem a másikat ledegradáló módon.

Gondolatébresztőnek, nem pedig kérdésnek szántam.

Javaslom, gondoldd át - és válaszold meg magadnak!

"Van benne valami... Talán 10%ban."

Mi az a 90%, amelyiket nem érzed megfogadhatónak?

Úgy néz ki, hogy csak panaszkodsz, de változtatni nem akarsz.

.

Úgy csinálsz, mint az egyszeri kiscsaj:

- Tegnapelőtt a parkban jöttem, megerőszakoltak.

- Tegnap ismét a parkban jöttem és megint megerőszakoltak.

- De ma is parkon keresztül fogok jönni!