Huszonévesek, titeket nem frusztrál, vagy szomorít el, hogy lassan már minden kortársatok megházasodik, vagy épp gyereket vállal?
Nyilván ez a kérdés csak azoknak szól, akik még nem házasok és nincs is gyerekük.
Én szinte kétnaponta látom a facen, hogy valamelyik régi iskolai ismerősöm vagy eljegyzi a párját/őt jegyzik el, vagy már gyerekvállalásra adják a fejüket és úton van az első baba.
És ilyenkor mindig annyira elfog a szomorúságérzet, amikor fejbekólint a tény, hogy telik az idő, és már nem vagyunk olyan fiatalok, mint régen, és lassan már ez lenne a normális, hogy megállapodjunk valakinél és családot alapítsunk.
Én viszont mindig úgy voltam vele, hogy 28-30 éves korom előtt hallani se akarok se házasságról, se gyerekvállalásról. A húszas éveimet én még a barátokkal, utazgatással, bulikkal, élmények gyűjtésével szerettem volna tölteni, a lehető legkevesebb elköteleződéssel a nyakamon.
De valahányszor ilyen posztot látok a korombeliektől (vagy akár nálam fiatalabbaktól is), sokszor elbizonytalanodom, hogy talán az én gondolkodásmódommal vannak súlyos problémák.
Na, meg az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon régóta nem volt már komoly párkapcsolatom, egyedül vagyok jelenleg, mint az ujjam, és az ilyen szomorú periódusaimnál talán a magányérzet is szerepet játszik, amiért a lelkem mélyén már vágynék én is egy komoly kapcsolatra.
Van még itt valaki, aki hasonlóan szokta megélni ezt a témát?
26/F
válasza:
válasza: válasza: válasza:Egy bizonyos szempontból igen, több embert az évfolyamomból már eljegyeztek...
Aztán mindíg rájövök ,hogy úgyis néznek ki ahogy , és ostobák is (csoda hogy az érettségiük meglett). Szóval nem nem vagyok irigy, csak egy kicsit arra az érzésre ,hogy valakinek ők fontossak. Én meg nem.
19/L
válasza:27 vagyok, nem érdekel más mit csinál, hogy csinálja
ez az én életem, az az övék
miért érezzem magam rosszul, mert másoknak jobban/rosszabbul alakult az élete? semmi közöm hozzá, hogy becsúszott a baba, tervezett gyerek volt, megkérte a kezét a csajnak vagy bármi
én régen akartam ilyen dolgokat, de nem hiányzik az életemből és ha soha nem is jönne össze, talán akkor sem hiányoznának
válasza: válasza:31 vagyok,néha nekem is eszembejut ez a dolog , de ilyenkor inkább próbálok arra gondolni,a mulktor a gyerekkori barátnőmet akivel 2 év van köztünk azthitték az anyukám 👀
Olyan szinten leamortizalta az hogy két gyereket nevel egyedül ..
Ez csak egy példa nézd inakbb az előnyeit és ne keseregj azon ami nincs :)
válasza:Amikor látom, hogy egy korombelinek gyereke születik, akkor nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy nekem nincs sajátom.
Amúgy szeretem a gyerekeket, kis dózisban nagyon aranyosak és jó fejek, de pár óránál tovább nem bírom őket elviselni. Így meg pont jó, rokonoknál-barátoknál tudok babázni, majd utána haza a nyugalomba, csöndbe! Élvezem. :)
válasza: válasza:Én nár 32 vagyok,de inkább örömmel tölt el,hogy nincs gyerek sőt a párom és én sem akarunk hallani róla.
Én inkább karriert építek,utazgatunk,bulizuni ami kifér a csövön,a pénzt magunkra költjük nem gyerekre,magunknak teszünk félre,azt csinálunk amit akarunk.
Nekem ez jobban bejön sokkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!