Mi a véleményetek a versemről?

Kousei: Felismersz?

Ülök a fekete zongora előtt,

Mint akinek lába oda benőtt,

Arcomat eltakarja a kotta,

Mégis kinyílvánította,

A zongorázásban leli örömét,

Aki a hátam mögött ösztökél.

Bár ez a személy elment,

Nem máshová, mint a mennybe,

Mint a fekete, a fehér billentyűk,

Az egyik a tündércsengettyűk,

A másik meg a pokol kürtjei,

Oda mennek a lelki sebesültjei.

Játszi könnyedséggel játszanék,

Ha a szemeidben látszanék,

De ennek már nyoma sincs,

Lelked itt már gondolatkincs,

Egyszerűen nem hallom már,

Nem vagyok a zongorával galambpár.

Mély pont ez az életemben,

Lent vagyok a mély félelemben,

Nem tudok innen kitörni,

Nem tudlak téged félresöpörni,

Hisz te mutattál nekem példát,

Nem akarom, hogy veszítse a célját.

A fejembe még mindig létezel,

Nem segítesz, hanem kérdezel,

Köze sincs a fejemben lévő énednek,

Amit kérdez se mondanám értékesnek,

Látni szeretnélek téged még egyszer,

Bárcsak el tölthetnék veled még egy percet.

2019.12.13