Ez a korral Jár?
Úgy kb. 30 éves koromig szinte mindennap mentem valahová. Rendezvények, mozi, szinház, stb. Vagy csak úgy gondoltam egyet, bementem a megyeszékhelyre nézelődni, sétálgatni, beülni valahová egy kávéra, fagyira, bármire. Aztán ez elkezdett csökkenni. Most pedig, hogy pár éve betöltöttem a negyvenet, azt vettem észre, hogy már akkor sem megyek el sehová, ha megvettem rá a jegyet. Most úgy néz ki, hogy megveszem a jegyet hónapokkal előre, aztán amikor odaérünk a naptárban, hogy akkor megyek, már nincs kedvem hozzá.
Nem tudom mitől változtam meg így, de szeretném visszakapni a régi énemet.
Gondolkodtam azon, hogy mi válthatta ki ezt, de nem tudok rájönni. Nem vagyok magányos, van társaságom, bár az is igaz, hogy 30 évesen is legtöbbször egyedül mászkáltam, nem vártam senkire, hogy kisérgessen. Ha ahhoz volt kedvem, mentem egyedül.
Az egyetlen, ami változott az elmúlt 10 évben, az a munkahelyem. Szellemi munkakörről kénytelen voltam fizikaira váltani. Ez az egy változás képes lenne megváltoztatni az egész személyiségemet?
válasza:Nem hinném, hogy a kor függvénye...
Mi változott nálad? Szingli vagy, esetleg nincs kivel menni, és azért??? Írod, hogy van társaságod... Ők sem elég vonzerő, hogy együtt menjetek valahová...?
válasza:Fizikai munka jobban lefaraszt testileg?
Amugy nem vagy egyedul, nekem is sokkal nagyobb erofeszitesbe telik, hogy kimozduljak 42 evesen.
En mar pl nem is veszek jegyet elore, hanem abban bizom, hogy meg aznap lesz par amit meg tudok venni.
Korral jar, meg valahogy en legalabbis ugy erzem, hogy az utobbi 10 evben nagyon megvaltoztak az emberek.
Amit javasolni tudok, hogy eroltetned kell magad, es meg mindig uj dolgokat kiprobalni.
válasza:Én pont az ellenkezőjét mondom! Nem jár a korral, legalábbis nem egyenes következmény.
Alig vártuk, hogy felnőjenek a gyerekek legalább annyira, hogy egy-egy estére egyedül lehessen őket hagyni! Barátokkal volt közös hangversenybérletünk, színházba is általában így jártunk. Most, 50+-osan, hogy már kirepült mind a három, szinte minden hónapban van színházjegyünk - bár igyekszünk hétvégére venni, hogy a meló után ne kelljen hazarohanni-átöltözni-visszarohanni a belvárosba (zöldövezetben lakunk).
Elsőnek: nem változott a családi állapotom, akkor egy szingli voltam, most is az vagyok. Viszont nagy baráti társaságom van. De van hogy az ő meghivásukat is visszautasitom, mert nincs kedvem kimozdulni.
Kettesnek: a fizikai munka sokkal fárasztóbb, folyamatos műszak, napi több órás buszozással.
Egyébként lehet abban, valami, hogy nagyon megváltoztak az emberek úgy összességében a világban. Mert régebben nagyon szivesen jártam akár egyedül is Pestre, most nem nem szivesen megyek még társasággal sem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!