Milyen világ várható, ha mindenki csak mérnöknek, meg informatikusnak megy?

Mindenki? Az emberek 30%-ának szakmája sincs, nemhogy diplomája...:D Ne nevettess már, egy évben 91000 ember jelentkezik a felsőoktatásba, annak töredéke jut be és annak töredéke tanul az említett szakokon. Annak talán a háromnegyede fejezi be a szakot ténylegesen, töredéke végez egyenesben.

Az ipar fejlődésével folyamatosan nő az igény az említett szakemberekre, már pusztán az automatizáció miatt... Más embereket szórakoztatni pedig lehet hobbi is, én is zenélek és írok, pedig hűha, mérnökinformatikus végzettségem van.

Ember, te miről beszélsz? Nem megy mindenki orvosnak, jogásznak és közgazdásznak. Sőt, sokan elég hamar kibuknak ezekről a szakokról vagy rájönnek, hogy nem nekik lett kitalálva. Sőt, sok ember egyetemre sem megy. Sőt, sok embernek érettségije sincs. Sőt, még mindig a legtöbb fiatal énekesszínészíró csodaművész akar lenni.

Te tényleg komolyan gondoltad ezt a kérdést? :D

A mérnöki, informatikai szakmák olyan skilleket igényelnek, amelyekkel az emberek, igen kis része rendelkezik.

Ne aggódj!

Nem érek fel egy zenészhez vagy egy íróhoz? Nem is akarok felérni egy zenészhez, elég volt nekem 4 éven keresztül zenélni, bőven jó, ha néhány egyetemi rendezvényen énekelhetek. Ahogy az is elég, hogy 12 éves koromtól írok és a történeteim több novellaíró versenyen értek el helyezést. A művészek többsége nem attól lesz művész, hogy tanulta, hanem attól, hogy érzi.

A dal év felfedezettjét személyesen ismerem, pszichológia majd közgazdász szakos volt, utóbbit csinálja jelenleg is.

A világsztárok között is van molekuláris biológus, vegyés, építészmérnök és orvos is, aki tett arról, hogy legyenek stabil alapjai és az eszével keresse a pénzt, ugyanakkor tehetséges volt és bejött neki a zenei karrier.

A színészek közt is vannak például Harvardon végzettek. Több egyetemen összeverődött bandát ismerek, akik végzett diákokként hétvégente elkezdtek rendezvényeken zenélni és a zenei karrierjüket is felfuttatták. Volt egy stabil alapjuk, aztán próbálkoztak. Én is ezt teszem. A biztos utat választottam, mert a családban mindenki művész és elég volt látnom a nélkülözést, de a kreativitásom kiélem másban is, nem csak a kódban. Mert tehetségesnek tartom magam és az egyéb eredményeim is ezt igazolják. Ha van épp időm vagy kedvem, foglalkozom azzal, de hülye lennék arra feltenni a karrierem, ha mással meg stabilan megvan az 500-as nettóm.

Ezen a már én is elgondolkodtam. Nagyon megváltozott a világ, más fajta tudásra van szükség. Ugyanakkor ennek megvannak a maga vesztesei is, hiszen aki nem reál beállítottságú, az hatalmasat bukik, szinte lehetetlen jó és még fizető munkát is szereznie.

Azért a régebbi korokban sokkal megbecsültebbek voltak a humán dolgok, lásd festészet, képzőművészet, költészet, vagy ha csak a híres írókra gondolok, kifejezetten elismertek voltak. Bár nem mindig, ez igaz.

Minden kornak meg vannak a maga vesztesei.

És még valami: aki jól teljesít a szórakoztatóiparban, azt megfizetik. Aki nem, azt nem. Akkor miért ne választaná az ember a biztosat, aztán próbálkozna utána a hülyeséggel? Ha tényleg jó, akkor képes lesz váltani, mert megfizetik. Ha meg nem, legalább van egy jó állása.

Akinek van esze, az miért árazná be a nullára és minek művészkedne? Akinek meg esze és tehetsége is van, miért kellene, hogy válasszon?