Azt mondja szinte mindenki, hogy a mai világban legjobb élni, mivel minden adott számunkra. De elsiklanak valami felett, vagy csak én látom így?

Én a többségtől pont azt a szemellenzős "régenmindenjobbvót" szöveget hallani, mint amit írtál.

Most is vannak boldog emberek és régen sem volt mindenki boldog.

Most is sokan örülnek egymásnak és régen sem örültek pl. a katonáknak, akik épp lelőttek egy csomó embert.

Most is szórakoznak és összejárnak, régen is volt ilyen.

Az meg naiv gondolat, hogy régen a szegénység ellenére is mekkora becsület volt. Az éhezés sosem járt becsülettel.

Abban van csak igazad, hogy régen tényleg minden nyugodtabb volt, mert lassabb volt a világ.

És te éltél a régi időkben és ennyire jól ismertél mindenkit?

Vagy ezt így honnan vetted?

"Régen még valamivel nagyobb erkölcs és vallásosság volt az emberekben."

Csak jobban adtak a látszatra. Tök erkölcsös és vallásos volt pl. a boszorkányégetés.

Régebben is sokan csak azt hitték. Erkölcsösebbek sem voltak többen, legfeljebb kevesebb információ jutott el másokról hozzád.

Mondjuk akinél a vallásosság és a kirakat-erkölcs jelent boldogságot, az biztos, hogy ő maga is "csak azt hiszi, hogy boldog" , és az egész világ rajta kívül fertő.

Nem tudom, én sokkal szívesebben élek ebben a világban, ahol kevésbé meghatározó a vallás és nem néznek ki, mert mondjuk ki merek lépni egy bántalmazó vagy boldogtalan házasságból, vagy hogy megvan az a szabadság, hogy eldöntöm, kivel házasodom, kivel randizom, hogy házasság előtt összeköltözöm a párommal és nem vakon ugrok bele a házasságba.

Örülök a modern kor vívmányainak, végre szavazhatnak a nők is és járhatnak egyetemre ők is, illetve végre ők is jelen vannak a tudományban, a politikában és a vezetésben.

Továbbá örülök neki, hogy ha a hatóságok tudomására jut, hogy egy gyereket bántalmaznak a szülei vagy nem megfelelő körülmények közt él, akkor kiemelik a családból és nem ráhagyják, mint régen, amikor még elvárás is volt a testi fenyítés.

Ez a "régen minden jobb volt" egy nagy üres frázis, nem éltél akkor, viszont kérdezd meg a nagyszüleidet, milyen volt, amikor elhurcolták őket a frontra (már ha visszatértek egyáltalán), vagy kérdezd meg, milyen volt amikor nyolcan nyomorogtak egy szobában, nem volt fogamzásgátlás, nem volt még meg egy csomó oltás. Mamámat simán szájbaverte az anyja, mert bele mert beszélni a felnőttek beszélgetésébe, a tanárok simán bezárták őket iskola után, mert nem tudták bemagolni a verset, meg is vesszőzték őket. Melyik része ennek az a nagy boldogság?

Aztán mikor mamám férjhez ment az első udvarlójához, mert úgy illett, aztán papám elkezdett inni, akkor is jó volt az úgy, mert válni tabu volt, ugye. Állítólag zabigyerekei is voltak a faluban, ennyit a fene nagy erkölcsről.

"Sokkal nyugodtabb volt mindenki, volt idejük mindenre, jókat nevettek, szórakoztak, összetartottak, a természetet megbecsülték stb."

Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem ezek alapvető dolgok és nagyon hálás vagyok, hogy ezt mondhatom magamról. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy mit hoz ki az életéből.

Gyakran beszélgettem a témáról idősebb (95 éves dédapámmal többek közt) emberekkel, is mindegyikük irigyelte, hogy most vagyok fiatal (huszonkét éves vagyok), mert sokkal könnyebben és több módon érhetem el a boldogságot és nyugalmat, hiszen a lehetőségeim száma végtelen.

A vallásosság sose érdekelt, ateista vagyok. Az erkölcsről annyi, hogy az nem kor, hanem emberfüggő. Tovább ott vannak például azok a példák, amiket a #8-as válaszoló hozott.