Mit gondoltok a túlsúlyos emberekről ?

Egy tulajdonság alapján nem lehet véleményt kinyilvánítani egy csoportról.

Ismerek kifejezetten jófej embereket, és néhány meglepően bunkót is.

Ha nekik megfelel a jelenlegi fizikai állapotuk, ki vagyok én, hogy szidjam őket miattuk?

6-19 éves koromig sportoltam, utánpótlásválogatott szinten, heti 8 edzés, 3 tesióra, hétvégente meccs.

Ezeken felül is még a kollégiumban egy- egy kondizás, pingpong szabadidőben.

Bár 14 éves koromtól robogózom, 27-től vezetek, folyamatosan ment a lépésszámláló, a napi 10 000-et MINDEN NAP lesétáltam, ha kellett, gyalogoltam pluszban suliba vagy tréningre (igen, ez az edzések mellett).

Folyamatos mozgás, napi 5-6 liter víz, hogy pörögjön az anyagcsere.

4-5000 fehérjegazdag kalóriát lazán elfogyasztottam, tökéletes testem volt.

Aztán gyakorlatilag egyik napról a másikra 0-ra redukálódott a mozgás, a sportot abbahagytam, a középiskola véget ért. Fiatalon vállalkozni kezdtem, ami stresszel és rendszertelenséggel járt.

40 kg szaladt fel mostanra, így elég hitelesen fogalmazhatok meg önkritikát.

A véleményem?

Undorítónak tartom magam. Igénytelenség volt nem akklimatizálódni az új életmódomhoz. Ezen felül buta is vagyok, lévén, a saját egészségem és élettartamom rontottam.

Ha mostanság elmegyek egyet mozogni, már rosszul érzem maham 5 perc után.

A "szomszéd szobába" is kocsival megyek. Szexben kifulladok, izzadok.

Leépült sok kapcsolatom, mert nem akarok régi ismerősökkel találkozni, az első kérdés azonnal a súlyom lenne.

Ez a véleményem...

Igyekszem változtatni, de sajnos radikális életnódváltást nehéz beiktatnom, az étvágyam pedig megmaradt.

Mindenki úgy él, ahogy akar. Én egészség és mozgáspárti vagyok. Ha nekik jó kövéren, ám legyen. Az ő életük, az ő testük. Hazánk Európa legelhízottabb országa. Mindenki úgy teszi kockára saját egészségét, ahogy akarja. Ez az ő döntésük és felelősségük.

A betegség miatti hízás és fogyás mindig külön kategóriát képvisel.

Önmagában azért, mert túlsúlyosak, nincs róluk negatív gondolatom. Vannak ilyen ismerőseim, ugyanúgy szeretem őket, mint vékonyakat.

Azt már kevésbé viselem el, mikor attól érzik magukat jobban, hogy a normál meg vékony alkatúakat girnyózzák meg panaszkodnak a kinézetükre, miközben egy szalmaszálat nem tesznek keresztbe azért, hogy változzanak. Meg orvosi diagnózis és/vagy a lehetőségekről való tájékozódás nélkül bedobják a "beteg vagyok" ütőkártyát... Szerintem ez rohadt szánalmas.

Aki kövér az vagy legyen elfogadó maga és mások felé, vagy tanuljon meg küzdeni és minden követ megmozgatni. Amíg nem kell a hisztit hallgatnom, addig nincs velük semmi bajom.