Miért vagyok ilyen? Ez normális?

16 éves vagyok, de még mindig nem jöttem rá, miért születtem lánynak, és mi annak az előnye vagy jó oldala, hogy lány vagyok. Alapból ha nem lennének "melleim" vagy hosszú hajam, mindenki fiúnak nézne. Nem vagyok fiús, csak egyszerűen nem vagyok lányos. Olyan semleges vagyok, vagy nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg. Nem állnak jól rajtam a csajosabb-nőiesebb ruhák, olyan, mintha egy krumplis zsákra adnának női ruhát. És ez gáz. Nem vagyok beképzelt, se szép, de esküszöm jobban nézek ki smink nélkül. Nekem valahogy nem áll jól. Nem tudom, minek köszönhetően, de nem áll jól. Hiába akarok csajosabban és nőiesebben öltözni, hogy felfigyeljenek rám a fiúk, egyszerűen olyan erőltetettnek tűnik az egész. Vagy nem is tudom. És úgy igazából lány se akarok lenni, a fiúknak sokkal jobb életük van, mint a lányoknak. Őket jóformán semmiért nem szólják meg, míg a lányokat szinte minden téren. És ott van a menstruáció. Nem elég, hogy fáj, még undorító is. Amikor megvan, folyton azon kattogok, hogy vajon átáztam-e, órán se tudok koncentrálni ezek miatt. Meg ha valami probléma adódik, a lány számára lesznek következmények (terhesség). Meg azért a fiúk világa sokkal másabb, sokkal nyugodtabb, ők nem vesznek össze a semmin,stb. Nem tudom eldönteni, hogy most ezáltal transznemű leszek-e, vagy sem. Már a menstruációm óta él bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha fiú lennék. Sokkal nyugisabb lenne az egész életem. Ezek miatt a gondolatok miatt lehetek majd később transznemű? Vagy kinövöm majd idővel, és megszeretem magam, mint lányt/nőt?