Mit tehetnék ilyen kilátástalan helyzetben?

Jelenleg úgy érzem, hogy az életem annyira félresiklott, hogy semmilyen módon nem tudom már normális mederbe terelni. Magánéletben, munkában, pénzügyileg és minden más módon is annyira a víz alatt vagyok, hogy azt érzem mindjárt megfulladok.

Az egész ott indult, hogy mikor elmentem továbbtanulni (mérnökinformatika, Debreceni Egyetem), édesapmról kiderült, hogy daganatos beteg. Ő azóta el is hunyt, így a halála miatt meg is szakítottam a tanulmányaimat, mert haza kellett költöznöm segíteni anyumnak és az akkor 11 éves húgomnak, illetve a családi vállakozást átvenni. Az akkori kezdődő kapcsolatom rá is ment erre, mert ugye nekem akkor a lány szerint a család fontosabb volt, mint ő.

Azóta levelezőn megpróbáltam befejezni az egyetemet, de az egyik alapozó tárgyamból még nappalis koromban volt egy elég csúnya összekülönbözésem az akkori gyakorlatvezetőmmel (dékánhoz vittem az ügyet, amikor a ZH-m majdnem minden feladata le volt 0 pontozva, holott a megoldókulcs alapján minden jó volt). Azóta a tárgy régi előadója meghalt, és ő vette át a tárgyat, így mikor találkoztunk, közölte velem, hogy amíg ő ott tanít, nekem nem lesz diplomám. (Szakmai tárgyaim mind megvannak, szakdolgozatom is jelessel zárva. Passzív ház, napelemes rendszerek, alternatív energiák, LED világítás a téma.)

Azóta folyamatosan dolgozom, feljöttem Budapesre a jobb lehetőségek miatt, de itt az albérlet elviszi a fizu nagy részét, így nem igazán jutok egyről a kettőre. Megtakarítás nulla, egyik hónapról a másikra élek. Vidéken meg sajnos marad a közmunka vagy a gyári betanított munka, más lehetőség azon a környéken nem nagyon van.

Most megcsináltam az MNB független biztosításközvetítői vizsgát, mert elkezdtem független pénzügyi tanácsadásokat tartani egy cégnél mellékállásban. A gazdasági dolgok mindig is közel álltak hozzám, elég könnyen tanultam a pénzügyi ismereteket. Ám az ismerőseim mind le akarnak beszélni róla, hogy ne csináljam, mert hogy ez gerinctelen munka.

Az egyetemen tanult szakmámban nem tudok elhelyezkedni, meglepő módon a papír hiánya a kisebb probléma, legfőképpen a szakmai tapasztalat hiánya miatt utasítottak el. Illetve volt, hogy telefonon érdeklődtem a meghirdetett pozícióra, és mikor meghallották a Dereceni Egyetem nevét, akkor mondták, hogy ne fáradjak a beadással, úgyis kukáznának erről az egyetemről.

Sajnos a nyelvekkel eléggé hadilábon állok. Angolul is a szakmai leírások nem jelentenek problémát, a beszédet is megértem, de beszélni nem tudok, főleg mióta angol tanárhoz járok. Azóta minden megszólalás előtt az van előttem, hogy is van ez nyelvtanilag helyesen, meg hogy ebben a szerkezetben milyen szavakat használhatok ugyanarra dologra és miket nem, és mire kigondolom, mit akarok mondani, eltelik 5-6 perc. Ha meg angolon is mondom, ahogy tudom, akkor: "Ez így nem jó! Ezt erre nem használod! Ezt nem így mondjuk!"

Párkapcsolati szinten volt pár próbálkozásom ismerkedésre azóta, de kezdem azt érezni, hogy kiöregedtem abból, hogy komoly kapcsolatba kezdjek. Főleg amiatt, mert sokszor a szememre vetette már lány azt, hogy ennyi idősen még nincs saját lakásom, meg hogy egy 2005-ös Octavia az azért nem az a kocsi, amibe szívesen beülne.

A család meg már ugye rágja a fejem, hogy másnak ennyi idősen már gyerekei vannak, én meg még egy barátnőt sem tudok felmutatni! Meddig akarok még várni?

Szóval eléggé azt érzem, hogy nincs kiút ebből a helyzetből. Persze a leírás nem teljes, ezek csak körülbelül a most eszembe jutott legnagyobb problémák, amiket úgy érzem megfojtanak.