Gyerekek, fiatalok!Mennyire vagytok elégedettek azzal, ahogy a szüleitek állnak/álltak hozzátok?

Anyukámmal maximálisan elégedett vagyok. Apukámat meg kizártam az elezrmbol, miután beperelt az örökségemért... Akkor csalódtam benne a legnagyobbat, de előtte sem állt hozzám közel. A pénzt jobban szerette, mint minket.

24N

Nem panaszkodom anyukámra, vannak rigojái, de a gyerekkora miatt megértem, hogy néha gyerekes, viszont szinte a,semmiből felnevelt minket, mindig mellettem volt/van, mindig számíthatok rá.

Édesanyám gyerekesen hisztis tud lenni és nagyon aggódó típus, mert mamám nem épp úgy bánt vele meg kekémmel, mint kellett volna. Kizárta őket mamám egész napra ha hangosan játszottak, mert nem tudott pihenni tőlük, ha egy percet késtek, amikor suliból mentek haza, azonnal elverte őket, a sütiket ette előttük mamám meg dugdosta előttük, aztán elverte őket, ha egy szem vaníliás karikát mertek lopni mamám dugisarkából. Ha eltörtek valamit véletlenül akár otthon, akár suliban, elvoltak verve. Ha nénjémhez átszöktek az első elöl, amikor mamám kizárta őket, akkor nagyon megverte őket ha megtudta.

Anyukám ideges nagyon, ha papírokat kell intézni vagy hivatalos emberekkel kell beszélgetni, mert ennyire fogva voltak.

A konfliktusokat nem tudja kezelni, szerintem pont e-miatt, mert mindig kapott.

Neki a múltja miatt szerintem kellene egy terapeuta, de nem noszogtatom, mert már kezdi megtanulni kezelni az indulatait, amikor mondom neki, hogy nem kell kiabálni, megértjük anélkül is.

Jó kapcsolatunk van, ezt meg nem írom a számlájára, hogy néha ilyen, megértem.

Hiába felnőtt van mit tanulnia neki is, mai napig tanulja hogy viselkedjen magával és másokkal, büszke vagyok rá, és ezen felül nagyon okos, sokat olvasott hölgy, aki mindenfele érdeklődik.

Nem tudom hogy, de maga az alap példamutatása neki más. Vitt játszótérre, megtanított arra, hogy mindenre odafigyeljek, vegyem észre a szívárványt, az állatokat, ne féljek fellépni azellen, aki bánt, ne csináljam azt, amit nem akarok, ne kényszerítsem magam bele abba, ami nekem nem jó, legyek nagyon türelmes, legyek megértő, figyeljek az emberekre, adni jobb, mint kapni, ne sajnáljam magamtól azt, amit szeretnék, főleg ha megdolgoztam érte, ne rendeljem magamat alá a szerelemben.

Igazából próbálta azt belém nevelni valahogy, valami csodafolytával amit neki nem tanítottak meg gyerekként és hogy ne szenvedjem el azt, amit ő.

Ha nagyon szegények voltunk, nem kértem, de vett nekem csokit, mert ő nem kapta meg, és boldog, hogy ő megveheti azt a kis 45 ft-os csokit (arra a nagyon olcsó régi Pennysre gondolok, nem tudom a nevét) nekem és megkóstoltatja velem, hogy el is mondhassam ettem ilyet. Megvette a Raffaellot, amikor már kicsivel több pénzünk volt és közösen megettük, hiába mondtam neki, hogy inkább ne, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni meg szemtelen lenni, mert akkor már felértem ésszel, hogy nem szabad elédességezni azt, amiből élünk.

Anyukámat tisztelem, szeretem, büszke vagyok rá, főleg hogy főzni se mamámtól tanult meg, hanem önmaga amiből és ahonnan tudott.

Apukám már más téma, de nagyon hasznos leckéket tanultam meg tőle az életben, miatta tudtam azt elkülöníteni, hogy nem kaphatok meg mindent, a pénz értékes, nem lehet mindig a kedvemre tenni.

Negatív egy gyerekre nézve, viszont ezek miatt tudtam megtanulni mérlegelni.

Apukám csak abban volt példamutató, hogy nagyon realista gondolkodású, nagyon határozott tudott lenni, harcias, ami miatt megtudom védeni magam, és abban hogy néha jobb csendben maradni és csak hallgatni a másikat, mert néha az segít a legjobban.

Apukámmal nem tartom a kapcsolatot, amióta anyukámmal elváltak, teljesen alkoholista lett és kijelentette, hogy nem vagyunk a gyerekei.

Apukám akkor volt "jobb", amikor kisebb voltam, viszont a munkát mindig is próbálta kerülni, maszekolt és az utóbbi időben anyu pénzére támaszkodott, abból vette a karton cigit.

Viszont apukámnak a régi hozzáállásával elégedett vagyok, mindig meghallgatott, mindig segített, erőssé tett minden téren, hálás vagyok neki nagyon ezekért.

Viszont ez már mélysebet mart belém, ami lement, talán 4 éve már, hogy egyáltalán nem találkoztam vele. Iszik folyamatosan, mindig részeg, nem érdekeljük, "más a gyereke".

Szerintem bekattant teljesen, ahogy elváltak és senki nem segített/segít neki a családtagjai közül.

Én nagyon sajnálom, hogy ilyen lett, nagyon szerettem, mint apukámat, felnéztem rá a kiállása, a logikája miatt, meg az akkori nagyon pozitív hozzáállása miatt.

Őket a kommunikáció hiánya ölte meg, mára már tudom. És, higy elhidegültek egymástól, meg valljuk be, apunak is normálisabb embernek kellett volna lennie és anyukámnak is.

2-es vagyok.

Bocsánat az lenaradt, hogy:

23/N 😅