Van itt olyan nő, aki úgy döntött, nem alapít családot és nem követi a klasszikus társadalmi elvárásokat? Mesélnél nekem az életedről? Megbántad? Vagy boldog vagy?

Én több mint 2x annyi idős vagyok, mint te, nem alapítottam családot, és nem változtatnék semmin.

Tudom, hogy nekem nem ment volna az együttélés, gyereknevelés. (próbáltam, és tényleg nem ment, szerencsére gyerek nem lett)

Van több hobbim, sportolok, tanulok. Gondoskodom anyámról. Dolgozom. Én nem bánom, hogy így alakult, úgy érzem, teljes életet élek.

Ilyen vagyok.

Egyáltalán nem bántam meg. Eleinte úgy álltam hozzá, hogy amíg nem lesz normális, már-már unalmas életem és amíg marad bennem valami, amit gyerekkel a nyakamon nehéz lenne megvalósítani vagy lehetetlen, addig nem vállalok gyereket. Aztán úgy alakult, hogy egyre jobban undorodtam a terheshastól meg a szüléstől, így már csak az örökbefogadás jött szóba. Viszont út közben rájöttem, hogy több ötletem van az életemre gyerek nélkül, mint gyerekkel.

Viszonylag fiatalon volt lehetőségem külön költözni egy kicsi lakásba, itt éltem a párommal 7 évig, amíg el nem végeztem az egyetemet és be nem dolgoztam magam a szakmába. Szerettem sportolni mindig is, de együtt sok sportágat kipróbáltunk (jelenleg is), jártuk a természetet, táncoltunk, utaztunk, nagyon jó érzés volt elkezdeni így élni és érezni, ahogy kinyílik a világ előttem. Halmoztuk az ötleteket és összeházasodtunk. A karrierünk felfelé ívelt, egyre inkább megszedtük magunkat egy nagyobb lakáshoz, végül elköltöztünk. Ezzel egy álmom vált valóra és ekkor azt hittem, ez majd elindít bennem valami anyai ösztönt, hiszen minden adott. De végül nem jött semmi. Egy fikarcnyi vágy sem arra, hogy gyereket vállaljak. A szakmám pörög, jól élek és nagyon jó a kapcsolatom a párommal, aki szintén nem vágyik gyerekre egyáltalán. Ha becsúszna valami, az visszavetne minket anyagilag és életminőségileg is 10 évvel, korban pedig szerintem előre 10 évvel. Nem érzem úgy, hogy jó anyja lennék a gyerekemnek, valami ellenszenvet éreznék vele szemben, amiért megszakította ezt a néhány éve tartó szép időszakot... És ahogy öregszem, úgy vagyok vele, hogy a nyugodt, kényelmes időskorra akarok felkészülni és 60 előtt jóval leállni a munkával, nem pedig egy újabb kacifántos történetre egy gyerekkel. Ehhez nagyjából még egy ház ára kellene, amit most kell elkezdeni összeszedni.

Sokan fogják neked azt mondani, hogy változni fog még a véleményed, nem számít, mit gondolsz most, nekem is ezt mondták. De így 35 felé már csak mosolygok ezen. Bízom benne, ha 40 fölött leszek, majd elhiszik nekem, hogy tényleg nem akarok gyereket.

A gyerek hiánya miatti bankodas általában akkor jön, amikor már elmulik a menopauza, lelassulsz, atretekeled az életed, és van, aki rajon, hogy valami mégis hiányzott/hiányzik.

Szerencsés az, akinek ez az érzés nem jön elő idősebb korban sem.