Hogyan kezeltek valakit, aki kedves, normális, beszélgetni és ismerkedni akar veletek, csak nincs semmi közös témátok? És csak az erőltetett kérdések meg a kínos csend jön vele mindig

A màsikra hagyatkozom atadom ilyenkor az iranyitast.

Ha Ö ugy gondolja, hogy ilyen rossz omennel is, de ebböl lehetne több is vagy jobb is es akar ennek esélyt adni es pl szàmot kér vagy barmi olyat tesz mond amiarra utal hogy ettöl függetlenül folytathatjuk, akkor valagogy az örömmel tölt el es rohamosabban oldódom is!

Ha viszont a màsikon passzivitàst, lemondàst látok es hogy csalodott es nem kivàn többet a tarsaságomban lenni, fàjoan ugyan kicsit, de hagyom lelépni menni. Olyan emberekre, akik kapàsbol lemondanak (vagy elítelnek, keresztet is vetnek gyorsan dolgokra)nincs szükségem, illetve csak mégjobban görcsössé tenne ha nekem kéne nagyon eröltetni.

En nyitott ajtokat hagyok egy felresikerült kontakt utàn is, valaki vagy él vele, vagy nem.