Hol tartotok az életben?
Miket értetek már el, hány célotokat sikerült megvalósítani?
26 éves vagyok, amit tanultam, abban helyezkedtem el, csak a korona közbeszólt.
De sem ingatlanom, sem autóm nincs és sok esélyt sem látok rá.
6 éve élek albérletben, nem élek nagy lábon.
Évente néhány hosszúhétvégét iktatunk be, olcsóbb desztinációkra + 1 egy hetes nyaralást tengerparton és ennyi.
De arra jöttem rá, mivel nem 5csillagos szállodákban verjük el a pénzt, hanem általában apartmanban, mert nem az a lényeg, hol alszom.. hogy akkor sem lennék sokkal előrébb, ha ennyi élménytől is megfosztanám magam és inkább félretenném azt az évi 2-300ezer forintot, amit az utazásaimra költök.
Nem tudom elképzelni, albérlet mellett hogyan tudnék anniyt félretenni, hogy valaha saját ingatlanom legyen?
250 ezer forintot keresek, amit kevésnek tartok a mai világban, de a tapasztalat meg azt mutatja, hogy már ez is korrektnek mondható. (míg a szakmámban tudtam dolgozni, többet kerestem, de 2 helyen is dolgoztam akkor)
Akik ilyen korban már rendelkeznek a fent említett dolgokkal, azok mit csináltak/csinálnak másképp?
Rossz szakmát választottam? Vagy csak nem merek több fizetést kérni?
Ti hogy vagytok ezzel? Szinte minden este elgondolkodom, hogy hol tartok 26 évesen. A barátaim hasonló helyzetben vannak, vagy csak a tanulmányaikat fejezik be, kinek mi.
Akkor mi lesz ezzel a generációval? Akiket nem támogatnak a szüleik, sosem lesz saját lakásuk például? vagy nem is szeretnétek?
Ti hogy álltok ehhez a témához és hány évesek vagytok?
válasza:Sehogy. Felsőfokú nyelvvizsgám van, meg szín 5-ös érettségim, és kb. ennyi, elkezdtem az egyetemet gazdaságin, 4 félévet tudtam megcsinálni utána lerobbantam egy betegségtől és nem tudtam befejezni. Azóta itthon szenvedek, hónapról hónapra rosszabb. Jogsim nincs, pénzem nincs, csajom sose volt. Nyaralni a betegség előtt se nagyon voltam, csak párszor belföldön családdal még régebben, mert nincs rá pénz.
Csak hogy lásd, van rosszabb is. 24F
válasza:Én 28 vagyok, a férjem 30, van egy hitelmentes családi házunk, de ennek az árát külföldön szedtük össze évek alatt, Magyarországon nem tudom, mit csináltunk volna. Valószínűleg még most is albérletben élnénk.
Van egy pár éves kocsink és amúgy ennyi. Pont nullán állunk, nincs se tartozásunk, se hitelünk, viszont úton a baba és most úgy tűnik, a jövő hónaptól már nem biztod, hogy van munkája a férjemnek. Szóval, most ezen vagyunk kikészülve.
Hogy nekünk meg hiába van hitelmentes házunk, attól még ugyanúgy ki kell valamiből fizetni a rezsit, a kaját, a közlekedést és nem tudom, mi lesz, ha csak az én fizum/GYEDEM marad. Éhen nem fogunk halni, de teljesen megtorpanunk anyagilag és a franc se tudja, mikor lesz vége ennek a válságnak.
válasza: válasza:Nezd, nem feltetlen kell sajat ingatlan rogton, valahogy lassan szedjel ossze onerot aztan vegyel egy sajat lakast hitelre, hidd el akinek sajat van az vagy orokolt vagy kapott vagy hitelbol vett, tudom ahhoz hogy felre tegyel kis penzbol nagyon nehez, de mivel nyugdijbol nem fogasz tudni elore lathatolag alberletet fizetni (talan falun igen) ezert addig erdemes ossz szedni egy sajatot. Az sokat segit ha van parod ugy konnyeb sporolni.
Van meg ugye a mama hotel akkor is konyebb sporolni, de en nem ezt valasztanam 26 evesen.
En amugy ilyen penzbol Budapestet elfelejtenem (nem mondtad h ott elsz de ha megis), hiaba van jobb munka lehetoseg egyszeruen annyival dragabb is. Mellesleg koszos problemas varos, hacsak nem a jobb reszein elsz.
válasza: válasza: válasza:Szerintem sporolj magadnak jopar evet es menj el mar most fazekas iskolaba.
Persze mondhatnam, hogy menj el bankot rabolni, de lathatod mi tortent csoringer Viszkissel … végül o is fazekas lett.
:)
válasza:26 vagyok, hasonlóan keresek mint amit te írsz.
Nekünk öröklés segítségével lett saját házunk a párommal és ÍGY nagyon jónak érzem a fizetésem. (Tkp. lett egy romhalmazunk amiben huszonéve senki nem lakott, saját kezünkkel újítottuk fel.)
Autót tudnék venni de akkor se akarnék, ha nekem fizetnének érte. :D
Nyaralni eddig még nem sokat tudtunk, egy éves projekt volt a házfelújítás ami mellett örültünk ha néha ülhetünk a fenekünkön, nem még hogy utazgassunk..... azóta meg beütött a covid, úgyhogy idén se utaztuk halálra magunkat. :D Legalább spórolunk és jövőre már csak elmehetünk valahova.
Sajnos ugyanazt látom amit te is írsz, ha nem segít a szülő vagy nincs örökség, akkor totálisan kilátástalan a saját tulajdonú ingatlan a mi generációnknak. :(
Az albérlettel meg nem lenne nagy gond, ha nem úgy működne mint ahogy idehaza sokszor működik (értsd: az átlagfizu 80%-áért cserébe becuccolhatsz valaki megboldogult nagymamájának a lakásába az ő bútorai közé, de egy posztert már ne akarj felrakni a falra mert túl nagy átalakítás. Gyereket ne hozz, kutyát macskát ne hozz, saját bútort ne hozz. Bejelentkezni ne akarj, a tulaj vagy a tulaj anyukája/anyósa néha majd megy megnézni hogy "minden rendben van-e".)
A lakáshitel még egy jó megoldás lehet, de az önerőt leszurkolni se egyszerű átlagfizetésből, főleg ha előtte albiban él az ember......
Nagyon nehéz sajnos ennek a generációnak.
Köszönöm a válaszokat.
Az 5-ösnek csak annyit, hogy nekem jogsim sincs, félnék vezetni több baleset miatt.
Ezt is csak példaképp említettem, de nyilván egy idősebb autóra könnyebb félretenni, mint egy lakásra.
Csak foglalkoztat egy ideje, mások hogy állnak és milyen célokkal ennyi idősen.
A közösségi médián látom a régi osztálytársaimat/ismerőseimet, és van, ahol már a második gyerek van úton.
Elgondolkodtam, hogy magamkorú embereknek (csúnyán szólva), hogy van pénzük gyerekre is, mikor én örülök, ha magamat fenntartom, és még csak nem is teljes lakást bérlek, hanem szobát, de így is sokba van..
Néha úgy megkérdezném őket, de évek óta nem beszéltünk, így pofátlannak érezném. :D
Én is fiatalon szerettem volna/szeretnék anya lenni, de nem látom mondjuk a 2-3 éves tervek között sem, hisz miből és hova? Albérletre alapozni nem szeretnék, hiába egyre nagyobb divat.
Nem szeretik a kiadók sem a gyereket, sem az állatot..
Elég elcseszett egy világ.
Nem sajnáltatni akarom magamat/magunkat, de én midig azt hallottam otthon, hogy ,,bezzeg az én időmben" - igen, valahogy abban a "bezzeg" időben mindenki ingatlanhoz jutott, mi meg mégsem. (mondjuk nagyszüleink idejében) - én legalábbis a nagyapám által hátrahagyott lakásban nőttem fel, amit anno szinte ingyen kapott, előző munkahelye kapcsán. De ha jól tudom, abban a korszakban akinek volt némi esze, simán összeszedte magának pikk-pakk a kisebb polgári lakásra/panelra valót...
A mindenféle támogatásokról nem is beszélve.
Mi most mit kapunk?
A CSOK-ot, x gyerekért cserébe, akiket fel is kell ám tisztességesen nevelni (ideális esetben..)
válasza:Van egy érettségim, tavaly eldöntöttem, hogy egyetemre akarok menni, most készülök nyelvvizsgára a nulláról kezdtem, most tartok kb az alapfoknàl, talán lassan megvan a kívánt szint. Hangszereken tanulok, ezt is a nulláról kezdtem.
Meló nincs, szakmát tanulok most, azt szeretem, de megöl az, hogy nincs munka, és nem tudom mihez fogok kezdeni az életemmel. Mindenki olyan sikeres körülöttem, én meg akkora egy lúzer vagyok, hogy nem tudom elmondani. Mindenkinek autói vannak, meg motorjai, nekem meg jogsim sincs. Egy célom volt 18 éves koromig, az hogy letegyem a jogsit, nem sikerült. Egy nyomorult vagyok, gyűlölöm magamat, és megöl a kisebbségi komplexus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!