"Semmi sem lehetetlen,csak akarni kell." Egyetértesz ezzel a mondással?

Ha tudnád hány család bevállalja, hogy apuka, vagy anyuka estin, vagy levelezőn elvégezzen egy egyetemi képzést, vagy bármilyen továbbképzést... Nem azért, mert utálja a családját és nem akar időt szánni rájuk, hanem mert pont nekik akar jobbat/többet nyújtani. Ez áldozatokkal jár és egy ilyen család ezt pontosan tudja, felméri és nagyon szervezetten, sokszor hetekre előre pontos időtervvel osztja be ki mikor mit csinál és hol/hogyan tud segíteni. Bizonyára fura lehet, de én pont azt látom, hogy ezek a családok akár sok esetben sokkal összetartóbbak is lehetnek, mint azok, ahol az állandó elégedetlenség nyomja rá a pecsétjét a mindennapokra.

Más az önsajnálatban elmerülve nyalogatni a sebeket otthon a kanapéról mondván, hogy "nekem erre nincs lehetőségem" és más összeszorított fogakkal végig nyomni pár évet, aminek látjuk a végét és tudjuk, hogy pozitív változás várható tőle az életünkre nézve. Kétség kívül, tény.

#21

Hahaha ismerem ezt, szüleim is így álltak hozzá, kritikán aluli a családi életünk azóta is, sokat nem javult tőle semmi. :D

De megismétlem: nem mindenkinek annyiból áll a család, hogy a házban alszik egy vagy több gyerek. Gondolom ha idős (vagy simán csak felnőtt) rászoruló hozzátartozót gondoznál, akkor neki is megmagyaráznád, hogy más is elmegy levelezőre, oldja meg magának a dolgait...?

Ha a sorsunk jobb lesz tőle, akkor igen, neki is megmagyaráznám és keresnék mellé felügyeletet arra az időre, amíg én iskolában vagyok. Nincs ebben olyan nagy ördöngösség azért és az is enyhe túlzás, hogyha én tanulok család mellett, vagy a másik fél, akkor kimerül a család fogalma abban, hogy kettővel többen vagyunk otthon. Én pont azt gondolom (főleg ha a gyerekek már nagyobbak), hogy ezesetben pont kettővel többen vagyunk arra, hogy egyben tartsuk ezt a családot az átmeneti nehéz helyzet mellett.

Nyilván nem mennék el ilyen helyzetben történelmet tanulni, csak mert érdekel, de amúgy semmi célom vele. (De ugye nem is erről volt szó.)

Biztos a felfogásunk más, mert én ilyen családban nőttem fel és jó példát láttam ezeknek az élethelyzeteknek az időmenedzsmentjére. Más ilyen mentalitásban felnőni és természetesnek érezni és más rossz példát látni, vagy éppen abban a mentalitásban felnőni, hogy ebből a helyzetből úgysem lehet kitörni.

#23

Keresnél mellé felügyeletet? Miből? Az az alapszituáció, hogy rosszul keres az alanyunk, nem? Nem olcsó egy ápolót felvenni.....

#25

De miért abból indulsz ki hogy majd mindenkit körbevesz legalább 5-10 ember aki ráér az ápolásra és képes is rá és csinálja önként? :D