Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Hogyan tudnék visszarázódni...

Hogyan tudnék visszarázódni az egyetemi mindennapokba?

Figyelt kérdés

Mindig olyan diák voltam, aki az összes órájára bejár, mindent elolvas, mindent időre elkészít és bead, csupa jó jegyeim voltak stb., de most kb. ennek az ellenkezője vagyok. Már csomó órámat kihagytam (most szerencsére nincsen katalógus, de a tanárok megjegyzik és én is lemaradok sok anyagról), csomó feladatommal el vagyok maradva, későn adogatom be őket reménykedve, hogy még elfogadják és számolom mennyi hibázási lehetőségem van még.... Az anyaggal úgy általánosságban el vagyok maradva minden tárgy esetében, nem tudom tartani a lépést a feladatokkal és az olvasmányokkal sem. Szakdolgozatot is kell írnom, de az is nagyok keserves.

Mindig azt érzem, hogy semmi kedvem nincsen az egészhez és nem megy. Csak lesokkol és frusztrál a sok feladat, már mindig előre félek és stresszelek tőle. Rengeteget sírok, stresszelek, szorongok, pánikolok. Pedig amúgy mindig szerettem tanulni, ment is, a szak is érdekelt és most mégis ez van. Valahogy nincsen kedvem semmihez, nincsen erőm semmihez, nem érdekel semmi, nem motivál semmi. Ez pedig így nem lesz jó, mert ha így haladok, akkor nem sok esélyt látok a diplomára.


2020. okt. 19. 09:55
 1/4 anonim ***** válasza:
Passziváltass fél évet, és dolgozz, vagy menj el mellette diákmunkára. Elsőre én sem voltam túl motivált, aztán kirúgtak. Miután rájöttem, hogy milyen munkákra van esélyem diploma nélkül, mindjárt lett motivációm. Most mesterszakra járok.
2020. okt. 19. 10:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:
Nem tudok passziváltatni, mert már rég lejárt az utólagos passziválás határideje és ilyenkor már csak indokolt esetben (pl. baleset, betegség, szülés) lehet. A diákmunka pedig szerintem csak rontana a helyzeten, akkor még azon is stresszelhetnék és még kevesebb időm, energiám maradna.
2020. okt. 19. 10:26
 3/4 anonim ***** válasza:

Igen, de nyomás alatt nő a pálma. Legalábbis rám ez volt igaz. Amíg csak egyetemre jártam, lusta dög voltam, kb semmit nem csináltam egész nap, de folyton fáradtnak éreztem magam, aludni persze nem tudtam, mert igazán nem volt miben lefáradnom, és ez így ördögi kör lett. Mikor bejött mellé a munka is, MUSZÁJ voltam beosztani az időmet, mert rá voltam kényszerülve. Mást nem nagyon tudok. Csak rossz ezt így olvasni, mert ugyanilyen voltam, és tudom mi lett a vége. Aztán mikor főállásban kellett dolgoznom egyetem mellett, meg simán ment minden, ha kicsit is ellazultam volna, csúszott volna az egész rendszerem.

Vannak barátaid az egyetemen? Azis sokat számít, ha van egy közösség. Csomószor nincs kedvem felkelni és beülni online órára, de tudom, hogy a többiek is ott lesznek, ez segít. Figyelmeztetjük egymást a beadandók határidejére is.

Szakdolgozatban is kértem segítséget barátoktól, úgy, hogy már az ő munkájuk, ötletük is benne volt, sokkal kevésbé volt pofám félbehagyni. Mikor a konzulensem egy héttel a leadás előtt mondta, hogy szar az egész, majdnem hagytam a fenébe, de egy barátnőm adott pár ötletet, ez átlendített a holtponton.

Amúgy utolsó féléved? Ha igen, akkor a tárgyak nem annyira fontosak, csak görbüljenek, de akkor gondolom nincs is már sok tárgyad. Koncentrálj a szakdogádra, az a legfontosabb. Ha meg még nem az utolsó féléved, akkor a szakdogán ráérsz agyalni, minket halálra stresszeltek már másodévese, hogy mi lesz a téma, meg gondolkodjuk, tök feleslegesen. Azért egy BA szakdolgozatot meg lehet simán, kényelmesen írni fél év alatt.

Legyen egy napirended. Felkelni mondjuk nyolckor, tanulni délig. Akkor egy óra ebéd, aztán tanulni négyig. Mintha tényleg ez lenne a munkád.

2020. okt. 19. 10:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:

Szerintem nálam ez pont fordítva működik: minél nagyobb a teher, annál rosszabbul bírom. Én soha nem voltam lusta sem. Mindig bejártam az összes órámra, tanultam, megcsináltam a feladatokat, az összes vizsgám és mindenféle számonkérésem elsőre sikerült, és négyesnél rosszabb jegyem nem is volt. Szerintem ezért is nem tudok most mit kezdeni ezzel a helyzettel, mert még soha nem volt velem ilyen. Nem tudom elfogadni, zavar és frusztrál, mert tényleg mindig a tőlem telhető legjobbra törekedtem és most nem megy.

Vannak barátaim, de velük nem nagyon tudok ezekről a dolgokról beszélgetni... A szakomon csak egy emberrel vagyok jóban, de ő nem annyira érzi ezt. Ő amolyan "leszarom" típus. A többi barátom pedig tök más élethelyzetben van pl. az egyikük dolgozik, a másikuk még csak most kezdte az egyetemet, a harmadik gyakorlaton van. Tehát elmeséljük egymásnak, hogy kivel mi van, de érdemben segíteni nem nagyon tudunk egymásnak.

Az utolsó előtti félévem, amiben már valóban kevesebb tárgyam van, de mindegyik olyan, amire óráról órára kell készülni (szeminárium). Ez a vizsgaidőszakban majd nyilván jó lesz, de a szorgalmi időszak borzalmas, mert nincsen nyugta az embernek. Közben pedig szakdogát is kell írnom, igen.

2020. okt. 19. 12:09

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!