Miben változtatta meg a világjárvány az életed?

Munka terén: felértékelődött a munkám, a home office pedig a legjobb dolog ami életem során történt velem munka-téren. :D

Magánéletet kettészedném:

Pozitív:

- sokkal nyugisabb lett az élet, sok időt töltöttünk itthon kettesben, vagy túrázva kettesben a párommal, senki nem várta hogy ide-oda menjünk

- csomót spóroltunk, csomó új ételt tanultunk meg készíteni

- több időm lett a hobbijaimra, sportra

Negatív:

- aggódok a szeretteimért

Rengeteget utaztam előtte.

Ez sajnos megszűnt a járvánnyal.

Lemondott utazások, lemondott versenyek, lemondott előadások, lemondott díjátadók, lemondott események.

Csak elvett tőlem és már várom, hogy vége legyen. Semmi pozitívuma nem volt, mert amit eddig is csináltam, azokra eddig is volt időm és lehetőségem.

10 hónappal a járvány kitörése előtt költöztem fel Budapestre.

Tisztában voltam azzal, hogy az albérleti árak az egekben vannak, és csak lakótárssal tudom megoldani. Esetleg, ha szerencsém lesz, akkor lehet egy párkapcsolatom, ami eljuthat az összeköltözésig, vagy kifoghatok egy olyan munkahelyet, ahol van előre lépési lehetőség.

Létbiztonság érzetem soha nem volt igazán, de az a minimális, ami volt, az is eltűnt. Kereskedelemben dolgoztam, és dolgozok. Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, mert élelmiszerre mindig szükség van, és mivel bolthálózatnál dolgozom, s meg is vannak elégedve a munkámmal, ha valami nem történik, akkor a megélhetésem biztosított. Az, hogy spórolni nagyon keveset tudok, az más kérdés.

Nem azt gondoltam, hogy kolbászból van a kerítés, és ha feljövök, akkor majd milliomos leszek. De a munkaerőpiaci munkaerőhiánnyal tisztában voltam. Amikor felmondtam az első helyemen egészen pontosan 12 órát voltam munkanélküli. Most ez a helyzet megváltozott. Az idegenforgalom jóformán beleállt a földbe, és szinte az élelmiszerboltok képesek talpon maradni. Előmeneteli lehetőségem nincs, s konkrétan kapaszkodok a munkámba, mert tudom, hogy nem ugrálhatok, mert nem az a világ van, mint tíz hónappal ezelőtt. Azaz, ami elől eljöttem a megyeszékhelyű városomból, abba csöppentem bele.

A stresszfaktor megnőtt. Folyamatos viták a maszk és maszk használat miatt. Ott van a félelem a büntetéstől, vagy attól, hogy napi konfliktusok száma megnövekszik. És akkor ott van az is, hogy mi van akkor, ha karanténba kell menni, és két hét alatt felemésztem a minimális tartalékomat, vagy a lakótársam veszíti el a munkáját.

Szeretném, ha minél előbb vége lenne, mert az borítékolható, hogy a gazdasági hatások nem 1-2 hónap alatt, hanem akár 1-2 év alatt csenghetnek le teljesen.

Ő várj erősen gondolkodom,mikor sofőr voltam és pl kijárási tilalom volt akkor olyan kevesen voltak az utakon hogy szabály szerűen lehetett közlekedni na és staulandban sem volt stau vagy is torlódás vagy sok baleset,szépen tudtam haladni és időre meg is érkeztem mindenhová.

Mondjuk amikor itthon már maszkban kellet járkálni minden hova nagyjából akkor pl Németben még csak én voltam az az ufó aki maszkban járt a boltokba.

Romániába például olyan nyugodt utam volt mint még soha,3x villogtak le csak az emberek.

Olaszban is szépen lehetett haladni és ha a hegyek között mentem akkor lehetett gyönyörködni és tögymörögni mert kb annyira ki volt halva minden hogy az már kb a világ vége hangulatra hasonlított.

Sokkal nyugodtabb és stressz mentesebb voltam.