Mi a véleményetek erről (erőszakosság, többi lent)?

Nagyon nagy vonalakban a történet:

A sráccal volt köztünk valami, én szerelmes voltam, ő nem, de az alatt a pár hónap alatt, amíg "közünk volt egymáshoz", azt hazudta, szeret, bár tudtam, nem úgy, ahogy én őt (neki mellettem volt valakije, akiről azt hittem, ott akarja hagyni, de amikor rájöttem, hogy nem, már fülig beleszerettem. Igen, naiv voltam, de első szerelem, bár ez nem minden tekintetben mentség).

Mindenesetre a csaj rájött (nem az én hibámból, bejelentkezve maradt a gépen a facebookjába), és pár hét múlva elköltözött tőle. Ez alatt a pár hét alatt mi tartottuk a kapcsolatot, bár a csaj ezt megtiltotta neki. Amikor kiderült, engem hívott fel bőgve, hogy neki tönkrement az élete, stb, én tartottam benne a lelket, mert fájt így látnom őt.

Aztán a hétvégén a csaj végleg elköltözött, de még megígérte nekem a srác, hogy találkozhazunk párszor, hogy legyen nekem is időm ezen fokozatosan továbblépni.

Aztán a héten találkoztunk, teljesen el volt borulva az arca, úgy beszélt velem, mint egy utolsó ronggyal. Korábban felhoztam neki (amit az eszemmel tudok, hogy iszonyatos butaság), hogy itt vagyok, még szeretem, és mellette vagyok, ha szüksége van rám. Közölte velem, hogy gyűlöl, hogy élete legnagyobb hibája voltam, hogy rám se bír nézni, nem akar tőlem semmit, találkozni sem.

Volt bennem némi pia, mert korábban aznap inni voltunk egy barátnőmmel, eléggé zsibbadtan, nehezen gondolkodva álltam, rájöttem, hogy ez azt jelenti, hogy így akar "kidobni", hogy soha többet nem találkozunk. Neki is indult, hogy ő hazamegy, fogtam a pulcsiját, hogy legalább normálisan beszéljük meg. Nem volt rá hajlandó, én teljes pánikban könyörögtem (igen, szánalmas), hogy még adjon tíz percet, hogy ennyit megérdemlek, és hogy egyébként is megígérte, hogy még találkozni fogunk. Azt mondta, hogy hazudott, hogy az egész egy hazugság volt, hogy csak kihasznált. Igazából nem gondolkodtam, csak kapaszkodtam a pulcsijába, hogy ne hagyjon ott, kértem a normális beszélgetési lehetőséget, hogy ne így váljunk el, de csak ordított velem, meg fújtatott, teljesen ki volt kelve magából, hogy engedjem el. Azt ordította, hogy kihozom belőle az állatot, és el fogom érni, hogy megüssön. Meg is ragadta a tarkóm, és lenyomott a föld felé, illetve a homlokát is nekikoccantotta az enyémnek, mint aki le akar fejelni, és ott ordítozott az arcomba. Végül elszaladt előlem, amikor elengedtem.

Másnap zúzódásokat találtam a karomon.

Igazából megértem valahol, hogy nem akart tőlem semmit, de azt, hogy engem hibáztat azért, mert tönkrement a kapcsolata, amikor ő kezdeményezett felém, és nem kényszerítettem semmire, valamint, hogy gyakorlatilag majdnem megvert, mert belekapaszkodtam a ruhájába... Nem tudom.

Anyám másnap, mikor észrevette a karom, felhívta, hogy történt akármi is, az, hog, fizikailag bántalmaz, semmiképp sem jogos. Azt mondta, ha fiú lettem volna, nem így néznék ki.