Van itt olyan ember, akinél bevált az ún. pozitív gondolkodás? (Bővebben lent.)

Nekem bejött.

Nyilván ezt nem úgy kell elképzelni hogy felkapcsolsz egy kapcsolót, és bumm "pozitív gondolkodás"

Egyszerűen csak a negatív gondolatok, sajnálkozás és egyebek helyett vannak terveim és azokat intézem, azokat nézem. Illetve igyekszem a hiányok helyett azt nézni ami van és kiélvezni az élet apró örömeit, szépségeit.

Na meg ez is befektetett energiát igényel, tenni kell a dolgokért. Még akkor is mikor épp negatív hullámban van az ember.

Cserébe "táplálkozni" kell a sikerrel járó pozitívumokból és haladni, fejlődni tovább.

Igazából nem is a "pozitív gondolkodás" segít, hanem a teljes szemlélet váltás, önismeret. Sőt, pozitív gondolkodás mellett néha muszáj kritikusan is gondolkoznunk magunk felé.

Sztoicizmus jött be. Szembe nézek a valósággal, elképzelem a rosszat mi történhet velem és elfogadom. Így minden rossz ami történik velem, már nem rossz, mert megtanultam elfogadni, számítottam rá.

Nekem a pozitív gondolkodás nem vált be, mert egyszerűen hazudtam volna magamnak, ha pozitívnak állítom be azt amiről üvölti a lelkem hogy rossz és nem akarom. Találtam pozitívat abban, amik történtek velem rosszak, de számomra a pozitív gondolkodásmód már a realizmus lett.