Jogosan érzem így?

Szegényebb családból származom, itt senkinek nincs diplomája, anyám takarít, apámnak szakmunkás végzettsége van. Az általános iskolában ez megszokott volt nálunk, még a gimiben se volt túl kitűnő, de az egyetemen már nagyon sok olyan emberrel találkozok, akiknek orvos, egyetemi tanár, cégvezető, stb. mindkét szülője.

Nem szégyellem sem magam, sem a szüleimet. Csak egyre többször úgy érzem, hogy valamiből kimaradtam, jobb lenne egy hozzám hasonló hátterű párt találni, mert nem az én világom lenne egy tehetősebb család. Mégis csak könnyebb megtalálni a közös hangot valakivel, aki hasonló körülmények között szocializálódott.

El fog múlni ez az érzés valaha? Vagy a lelkem mélyén mindig "proli" leszek?

(Semmi bajom a "munkás" emberekkel egyébként, de tudjuk, hogy más világ.)