Van még esélyem egy normális életre?

Kezdjük azzal hogy 26 éves vagyok. Ugyan jártam egyetemre (5 évig) de semmit nem értem el vele...rossz szakot választottam amivel nem tudtam elhelyezkedni. Ráadásul álláskeresés szempontjából nem a legkedvezőbb országrészben élek. A szüleim nem igazán tudnak támogatni, legalábbis olyan szinten nem hogy lakást vagy kocsit vegyenek / albérletet fizessenek. Az utóbbi két évben szinte csak az állások után rohangáltam, jelenleg dolgozom ugyan de egy hosszabb munkanélküli periódus után elég kevés fizetésért, a végzettségemhez egyáltalán nem kapcsolódó területen. Szeretnék már végre önálló életet kezdeni, de ahhoz nem elég ez a fizetés. A környéken nincs jobb munkalehetőség, legalábbis olyan ahova nem kell valami komolyabb diploma. Próbálok spórolni hogy ha úgy adódik legalább költözni tudjak de nagyon drága egy albérlet pl. Budapesten. Az ismerkedés sem megy mert hiába tetszem pl. külsőre valakinek, ha meghallja hogy szülővel élek és mennyit keresek, azonnal dobbant (ami mondjuk jogos mert én sem hoznék fel senkit úgy hogy tesómmal osztozom a szobán). Eléggé sarokba szorítva érzem magam, munkahelyen is csak azt hallom hogy a tőlem fiatalabbak is már albérletben laknak (mondjuk nem tudom miből fizetik) és komoly kapcsolatuk van, én meg itt szerencsétlenkedek lassan 30 évesen. Mit tehetnék hogy a lehető leggyorsabban max egy éven belül kitörjek ebből a helyzetből?