Egyetemisták mióta itthon vagyunk titeket is úgy kezelnek a szüleitek, mintha 15 évesek lennénk?

Szégyen-nem szégyen, egyre jobban zavar a saját anyám, ha erre gondolsz. 38 négyzetméteres lakásban élünk ketten, nekem van egy kis t.kömnyi félszobám, így könnyebb a helyzetet elviselni, de nagyon más az életvitelünk...

Remélem jövőre ilyenkor már külön tudok majd élni, vagy legalábbis folyamatban lesz a költözés. Szerencsére pár hónapja már találtam egy gyakornoki munkát. Napról napra romlik a viszony édesanyámmal, mert egyszerűen nem bírom elviselni. Pedig emberileg semmi baj vele, nem kötekszik, semmi ilyesmi, csak egy éve lassan össze vagyunk zárva, kezd betelni a pohár.

20F

Szerencsere nem, de nem ez az atlagos, ahogy hallom haveroktol.

21L

#9

Hát, nem tudom, nekem jófej anyám van, de az agyam el tudnám dobni, amikor szinte már a számba akarná tenni az ételt. Persze tiszta, jószándékú gondoskodásból, de akkor is.

Aztán ha szólok, hogy nem vagyok már öt éves, akkor én vagyok a szemét, és krokodilkönnyekkel (kicsit túloztam, de) panaszkodik rólam nagymamámnak. Elég gáz ez már.

#6