A magyar nép lesz az emberiség megmentője?

Igen, mi vagyunk a kiválasztott nép, akikkel majd kapcsolatba lépnek a plejádi földönjkívüliek, hogy megszervezzük a földre látogatásulat, amikor majd segítenek nekünk átlépni az 5. dimenzióba.

(kemény cucc ez a hígító)

Nem utálom a magyar népet, de el kell, hogy ismerjük magunkban, hogy mi nekünk semennyire nem megy az összefogás. A történelem folyamán háromszor tudtunk igazán összefogni, de abból is csak egyszer sikeresen, ami meg ráadásul több évszázada történt. Gyűlöljük egymást, irigykedünk egymásra, feljelentgetjük egymást, elnyomjuk egymást, bizalmatlanok vagyunk a külföldiekkel szemben, orrba-szájba vedelünk és nyomjuk el az agyunkat, megbélyegezzük embertársainkat és még sorolhatnám. Igen, ez ránk, magyarokra jellemző leginkább, ha tetszik, ha nem. Lehet e mögé a "magyar vagyok b@sszátok meg" köntös mögé bújni ideig óráig, de semmi értelme a mai világban. Nekem az a javaslatom, hogy éljük úgy az életünket, hogy a lehető legkevésbé kelljen foglalkozni a politikával, a gazdasággal, vagy jelen esetben ezzel a járvánnyal, miközben nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk és azt méltósággal, avagy büszkeséggel el is fogadjuk (jó és rossz oldalával együtt). Meg lehet ezt valósítani, de ahhoz olyan életmódot és életfelfogást kell kialakítani. És nem kell ehhez külföldre se menni. Egyszerűen nem kell nagy dobra verni, hogy "mi magyarok vagyunk és fogjunk össze". A magyar nép világ életében vesztes nép volt, ez tény, és nem gyűlölet. Ha gyűlölném ezt az országot és az embereket, rég kimentem volna nyugatra, meg lenne a lehetőségem rá. De el kell fogadnunk, hogy nekünk nem megy az összefogás, ha meg igen, akkor azt le fogják nyomni csírájában. Egyes országok sokkal nagyobb veszteségeket értek el egy időben (Németország: két vesztes háború, kétpólusú lét több évtizedig ; Japán: két atombomba, vesztes háború), még is szinte ők vezetik ma a világ vezető piacait (főleg gépipar és informatika gyártás terén), nem véletlenül jutottak oda, ahova ilyen rövid idő alatt. Mi nem szenvedtünk akkora sebeket, mint például ez a két ország, mégse sikerült egyről a kettőre haladnunk 100 év után se. Rossz a munkamorálunk, a közlekedési morálunk, hanyagul tartjuk be a szabályokat és a törvényeket, hagyjuk, hogy kizsákmányolják külföldi cégek (vagy hatalmak) az országunkat, politikai vezetés terén mindig valamiféle rossz ómen van rajtunk, mert sose kapunk megfelelő, határozott, szavahihető, érdekeket szolgáló politikai vezetést. Az utolsó értelmes korszaka Magyarországnak az Osztrák-Magyar Monarchia idejében volt, ami bár csúfosan kezdődött és nem kaptunk magyar uralkodót, de egyáltalán nem érződött elnyomó rendszernek, sokkal inkább valami együttműködésnek, ami szemmel láthatóan pozitívan befolyásolta a gazdaságot (bár még így is le voltunk csomó mindennel maradva).

Mi a tanulság ebből? "Megbünhödte már e’ nép

A’ múltat ’s jövendőt!" - ezt a bűvös mondatot kell elfogadnunk, hogy ránk ez örökre jellemző lesz. Marad az, hogy lokálisan, egymagunk próbálunk ebből a rossz ómenből kimászni és egyenként bebizonyítani a kinti világnak, hogy a szívünk mélyén mi is találékonyak, jó munkaképességű, közösségi emberek vagyunk, csak nehezen mutatjuk meg időnként. Évtizedek alatt javíthatunk a magyarok megítélésén, és talán addigra mindenkinek tisztázódik a fejében az, hogy milyen magyarnak lenni.