Hogyan látod a halál témát?

Az ember nem lett örök életre teremtve. A biblia híres idézete, hogy porból porrá is arra utal, hogy az anyag kis egységből alakul, és azzá bomlik vissza. A szellem lett örök lét*re teremtve. Ott meg végtelen hely van. Mindenki egybpontba van sűrétve, pedig végtelenjien vagyunk.

A halál természetes része az életnek. Személy szerint teljesen elfogadom, sőt izgatottan várom, míg egyben késleltetem is.

Én is úgy gondolom: „aki megszületik az meg is hal” vagy helyesebben, mint ahogy az első válaszban olvashatjuk: „itt haggyuk a testünket, de mi tovább megyünk”.

Mert ha egy kicsit elgondolkodunk, azonnal rájöhetünk, hogy az ember több mint a teste. Van az öntudata, az isteni kiléte, az ÉN VAGYOK, vagy amit a vallások léleknek neveznek – ez nem halandó.

De kutathatunk még mélyebbre is, akkor rájövünk hogy van egy személyiségünk is, ami valójában nem több mint fizikai megjelenésünk, származásunk, ismeretünk, ismeretségünk, képességeink, hírnevünk, stb. tarka gyüjteménye, egytől-egyig múlandó dolgok. És van még egy jelentős részünk, ez az ego, egy ʽárnyékʼ én-ünk, melynek az a feladata, hogy személyiségünket védelmezze és folyton az előtérbe helyezze, és azt meg is teszi méghozzá isteni kilétünk, vagy lelkünk helyét bitorolva.

A halál alkalmával az ego is megszünik létezni, mivel továbbá nincs az amit az előtérbe helyezzen.

Szerintem igaza van azoknak akik azt állítják, hogy az ember örök életű, de nem a jelen állapotában, az örök élet feltétele ugyanis a változás. A halál egy nagyon kíméletlen változás, ami majdnem mindent tönkre tesz. De szerintem van a halálnak egy sokkal könyörületesebb, emberhez méltó változata, amely csak azt távolítja el tőlünk ami nem a miénk, ami nem hozzánk tartozik, amit mások szemétombjain gyűjtöttünk össze. Ez a változás az, amit az evangélium Jézus színeváltozásának nevez. A színeváltozás nem teszi tönkre a testet, inkább a teljes embert tökéletesíti, a teste átszellemül.

Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmennünk, nem válunk halhatatlanná, mert egy nemes cél érdekében vállalhatjuk a halált, mint ahogy Jézus tette, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni azt.

Ma még nagyon távol vagyunk attól a lelkiállapottol, hogy ez a változás végbe menjen rajtunk, a természet végzi dolgát, megöregedünk, testünk hanyatlik és végül arra kényszerülünk, hogy elszenvedjük a halált. Akkor a tudat, vagy lélek számára marad még a reinkarnáció lehetősége egy ujabb testbe, ujabb személyiséggel.

De ahogy sok mindent fejleszthetünk úgy talán lelkiállapotunkat is, és ahogy az utolsó időkben szinte minden meggyorsult, talán saját lelkünk fejlődését is felgyorsíthatjuk.