Mi vagy mi volt a legnagyobb rémálmod az esküvőddel kapcsolatosan?

Még senki nem válaszolt, amikor ezt elkezdem írni, és saját esküvőt nem is tervezek, de szolgáltatóként (fotózás, esküvői meghívó) elmesélem a tapasztalataimat. Kollégámmal szeretünk a párral az esküvő után is beszélgetni, hogy mi volt jó és mi nem úgy sikerült, ahogy elképzelték. Azt látom, hogy sokan - főleg a menyasszonyok - iszonyatosan rá vannak görcsölve arra, hogy minden TÖKÉLETES legyen. Pedig nem kéne. Egy egyszerű vacsorának, bulinak kellene felfogni ezt, némi körítéssel. Egyébként akik nem az első esküvőjüket szervezik, ők már így fogják fel nagyobb arányban, tehát elengedik azokat a dolgokat, amiken feleslegesen idegeskednének.

Láttam már menyasszonyt sírni, amikor meglátta, hogy a vacsora helyszínén a terítéshez nem azt az árnyalatú szalvétát tették ki, amit ő megálmodott. Szerintem ez teljesen felesleges.

Láttam olyat is, hogy a szabadtéri szertartás végét szabályosan elmosta az eső, szélvihar volt, vitt mindent, és menekülnie kellett mindenkinek, ahova látott. A menyasszony meg a vőlegény ráadásul két különböző helyre tudott bemenekülni. Negyed óra volt, mire csitult annyira az eső, hogy be tudott menni mindenki a vacsora helyszínére, ahol az anyakönyvvezető befejezte a szertartást, amiből kb 2 perc volt hátra egyébként. És tudjátok, mi volt a jó? Hogy nevetett rajta a pár, és így nevettek a vendégek is, fergeteges volt a hangulata az egésznek ezzel a káosszal, és igazi egységgé formálódott ezáltal az egész násznép. Az egyik legjobb esküvő volt a több száz közül, amin voltam, de a titka az volt, hogy laza volt a pár, és csak jól akarták magukat érezni, ahogyan a vendégek is. Ezzel a felfogással különösebb gond nem lehet, én úgy gondolom.

Az időjárással kapcsolatban annyi, hogy sokaktól hallom, hogy az esőtől félnek. Én nem attól félnék, hanem a hőségtől, ami nyári esküvőknél elég esélyes. Sokkal rosszabb egy 40 fokban lebonyolított külső szertartás, meg fullasztó meleg a klímázás ellenére is a lagzi helyszínén, mint akár egy nyári zápor-zivatar. Nekem ha esküvőm lenne, a hőségtől félnék legjobban, az tudja a legjobban rányomni a bélyegét az egész napra. Ezért nem is tartanék nyár közepén esküvőt, csak tavasszal vagy ősszel.

"Azt látom, hogy sokan - főleg a menyasszonyok - iszonyatosan rá vannak görcsölve arra, hogy minden TÖKÉLETES legyen. Pedig nem kéne. Egy egyszerű vacsorának, bulinak kellene felfogni ezt, némi körítéssel."

Ezzel teljesen egyetértek, de azért azt tegyük hozzá, az esküvői szolgáltatók jelentős része pontosan ebből a túlfújt hype-ból él és még rá is erősít, hogy ez nem egy egyszerű buli, hanem életed Nagy Napja, és örök időkig bánni fogod, ha nem lesz a legapróbb részletig minden álomba illően tökéletes.

Régen sok olyan házivideót láttam, amelyen elájult valamelyik házasulandó fél, vagy kidőlt valaki a rokonságból, és megával rántott komplett díszleteket, óriási felfordulást okozva.

Amikor még tökéletességmániában szenvedtem, el sem tudtam volna képzelni, hogy mit csinálok, ha ilyesmi a saját esküvőmön történik meg. Akkor úgy gondoltam, hogy tönkretette volna az egészet.

Aztán a mi nagy napunkon végül semmi ilyesmi nem történt, az egyik vendéggyermek szenvedett egy kisebb balesetet, meg volt egy-két ügyetlenkedés, de rájöttem, hogy ezek inkább hozzátesznek az élményhez (utólag), mintsem elvesznek belőle.

#4: én is szolgáltató vagyok, de én inkább igyekszem mindig azt sugallni az ügyfeleknek, hogy ne idegeskedjenek, és nem kell tökéletességre törekedni. Akár a meghívót nézzük, akár a fotózást, bármit. Csak lazán, és akkor lesz jó. És amikor az egész után azt mondja a pár, hogy igazam volt, meg hogy a fotózást élvezték az egész napban a legjobban, mert akkor el tudták engedni magukat, azt sugallja nekem, hogy ezek nem csak üres gondolatok.

Én a nap elején, a készülődés során óvatosan mindig elmondom a párnak, hogy ez is egy ugyanolyan nap ám, mint a többi, ez is 24 órából áll, és ugyanúgy el fog telni gyorsan. És hogy élvezzék, ne a részletekkel törődjenek, mert akkor úgy telik el az egész, hogy fel se fogták szinte, hogy amúgy ez a nap róluk szól, és nem arról, hogy ők kiszolgálják mindenki igényeit.

Azt akartam írni, amit a hetes.

Rettegek attól, hogy középpontba legyek, és sajnos tudom mennyire képmutatóak tudnak lenni az emberek. Anyósom főleg. :( egyfolytában azt nézi ki mennyit eszik-mennyit hízott-fogyott, még sorolhatnám. Két esküvőn voltam eddig vele, és nagyon csúnyán kibeszélte az embereket.

Tudom hülye vagyok, de végig ez járna a fejemben. Meg valószínű a ruhaválasztásnál is okoskodna, elemezné a külsőmet, amiből meg óriási nagy veszekedés lenne.

De ez csak az egyik része, alapból nem vagyok esküvős.

Orommel mondom, hogy ez ki volt zarva. Ketto tanuval volt az egesz, papirmunkanak fogtuk fel. Es meglepetesunkre oszinten meghato volt. Utana negyesben ebedeltunk es pezsgoztunk. Plane, hogy kulfoldon elek, a magyar oldalrol maceras lett volna vendeget hivni, ferjem oldalarol nagyon beteg szulok voltak, kizart is lett volna valodi eskuvo. De amugy sem akartunk.

Utcai, de csinos ruhaban voltunk, vannak fenykepek, es a szeretteinknel ki van teve a polcra.