Ki hogy érzi magát így a covid járvány idején? Félelem tölt el? Netalán csalódott vagy? Hogy van Ön mentálisan?

Boldog vagyok, hogy még ritkábban látom a főnököm pofáját. Úgy érzem magam, mint egy szanatóriumban a home office idején. Ez a pszichopata az évek alatt teljesen tönkretett. Azt hiszem, ideje munkahelyet váltanom. Mondjuk fura ötlet pont egy gazdasági válság idején ez tőlem, nem is jellemző rám, de ez az elmebeteg fölöttem nem ér meg semmi pénzt.

Én egyre frusztráltabb vagyok, nem félek csak zavar hogy ennyi mindenben korlátozva vagyok. Nem bulizni mennék, csak mondjuk télen mentem volna Szlovákiába síelni, mennék cipőt venni most, szívesen sétálnék késő este egyet a Duna-parton, beülnék a barátaimmal egy filmre. Sőt, nem gondoltam volna hogy ilyet mondok egyszer, de a suli is hiányzik már.

Semmi különöset nem érzek. Nem igazán változott az életem/ a családom élete a covid miatt. Egyikünk munkahelye se szünt meg, se munkarendünk, se semmi nem változott picit sem.

Nagyon hiányzik a koncert, zene, buli tánc, de részben tetszik a homeoffice

Én rászoktam a tegeződésre! Tedd ezt is kérdező, hidd el nem gáz. Aki neten magázódik, az bármilyen disznóságra képes.

Zavar a maszk, az, hogy várni a vakcinabeoltási lehetőséget, zavar, hogy vannak, akik full távolságtartóak. Amúgy tök intro vagyok, de ez már nekem is sok...

Én azért vagyok csalódott, mert a munkáltatóm belekényszerít egy olyan dologba, amit nagyon nem akartam.