Miért vagyok ilyen?

Olyan vagyok folyton csak elmegyek iskolába, próbálok figyelni, a barátaimmal úgy elvagyok szünetben, aztán hazamegyek, de nem sokat foglalkozok így a tanulással, hogy ülek a könyv felett órákig, hanem csak megcsinálom a házi feladatot aztán egyböl gépezés/játék. Van hogy fél órára kimegyek az udvarra és játszok a kutyával, csinálok egy kis házi munkát.

De nem nagyon szoktam úgy tanulni, hogy én most eldöntöttem, hogy xy-nak tanulok és akkor ezzel sokat foglalkozok. Egyszerüen ha tanulom akármelyik tantárgyat nem látom, hogy "na én lehetnék ez, ha sokat tanulnám" hanem csak házi feladat és még átolvasom a jegyzeteket, ha holnap dolgozat lesz.

Szerintem nincsenek céljaim, hanem csak így átvészelem az iskolát, aztán ha vége, akkor fogalmam sincs, mit kezdjek magammal.

Szerintem egy gyárban találnék csak munkát, nem tudom elképzelni magam pl. alkalmazott fizikusként. Szeretnék talán programozó lenni, de a matek nem az erösségem. Úgy érzem, hogyha próbálkoznék, akkor is reménytelen a helyzet, jobb inkább beletörődni a sorsomba.

Régen azt mondták, hogy higyjek az álmaimban, hát én nem hiszek benne. Szerintem jobb csak találni valamit, amiben nem vagyok csapnivaló, aztán majd lesz valami.

Gimnáziumba járok (nyilván most egy ideje online órák vannak).