Oltottak, nem aggódtok amiatt, hogy ezentúl fél évente, vagy évente oltásra kell járni, és hogy mi lesz a következménye?

Nem ébredek fel csurom vizes pizsamában rémálomból, vagy élek gyógyszeren attól a gondolattól, hogy az oltás következtében valószínűleg nem lesz súlyos lefolyású a betegségem és nem fogok elszeparáltan egy kórházban mefulladni ebben a szar vírusban. Ha szuicid hajlamokkal élnék, vagy más módon volna beteg az elmém, akkor elképzelhető, hpgy pont ez váltana ki belőlem az aggodalmat.

Kenyérért és tejért pedig nagyjából minden nap el kell menni, ami körülbelül úgy 180-szoros mennyiségű alkalmat jelent, mintha mondjuk fél évente el kéne mennem valahova egy oltásért, így ezt sem tudom megoldhatatlan problémának érezni; miközben a tejért lemenni a boltba például nem tűnik annyira létgontosságúnak, mint egy potenciálisan súlyos, vagy halálos betegség elleni védettséget megszerezni. Jó, a kenyér hátáreset...

Ez az aggodalmaim listájának legutolsó tétele. A legeslegutolso.

Még a gyíkember invázió is előrébb van.