Mi volt életed legnehezebb időszaka?

Egy buliban mindenkinek az italába,''VÉLETLEN''kamagra(fiúknak)lovegra(nőknek)került.

Ittunk beszélgettünk, aztán olyan fura dolgokat vettem észre hogy mindenki mintha helyezkedne, finoman hozzáérne a másikhoz, egymás szemébe nevetgettek volna, majd jöttek egyre durvább dolgok.

Többit nem írom le, de fiúként én is kaptam ott olyan dolgokat, hogy hónapokig emésztgettem, ami ott volt.

1. vagyok

Miért kell lepontozni mindenkit? Csak válaszoltunk a kérdésre és mindenki levan pontozva🤦‍♀️

Még lelkileg gyerek voltam. Ezt úgy fogalmaznám meg, hogy nem voltak saját magam által kialakított dolgaim. Még a szüleim (rossz) viselkedésmintáit használtam. Nem vettem észre sem magam, sem a környezetemet. Nem gondoltam semmire... Szóval nem mentem át egy tudatos személyiségfejlődésen,amivel később már boldog életet tudtam kialakítani magamnak.

Mellette egyetem, stressz, vizsgaidőszakok.

És egy viszonzatlan szerelem, ahol a lány ráadásul tapadt rám, mert nagyon szimpatikus voltam neki, mint barát. Tehát sokáig... 8 hónapig próbáltam vele összejönni, randizni, míg végül sikerült eltaszítanom őt magamtól. És még ez is tök rossz volt, mert teljesen magára vette a dolgot... nem hitte el sosem, hogy szerelmet érzek... közben meg kínzott, hogy folyton találkoztunk, de nekem csak csalódás lett.

Otthon laktam még, és fater alkesz, anyuka meg a csicskája... folyamatos terrorban éltem/éltünk otthon. Nem is voltam ott sokat, igyekeztem minél többet egyetemen maradni.

Így ez az összesség egyszerre teljes depresszióba vitt. Nyilván ezek szabad utat nyitottak a függőségeknek. Alkoholhoz és gyógyszerekhez fértem hozzá.

Szerencsére hamar elkezdtem rendbehozni a dolgokat, mert mindig jobb életet akartam magamnak. Pszichológushoz jártam, és folyamatosan kerestem programokat, hogy ne legyen lehetőségem önpusztításra (egyetemen könnyen volt lehetőség ezekre). Sokat foglalkoztam pszichológiával, önfejlesztéssel. És végül is egy éven belül rendeződött minden, és teljesen új életet teremtettem magamnak.

Off: azért az elég komoly, hogy ezeket a válaszokat ilyen szinten lepontozták.. Mindenesetre tőlem mindenki kapott egy pipát:)

Nekem ez a mostani időszak az, nem fontossági sorrendben: (nem kérek privit)

-Kiutáltak, kifúrtak a sportcsapatomból (én meg hagytam), ahová évekig tartoztam/jártam. Eléggé sértő megjegyzéseket kaptam onnan többektől, de nem tudom ki kezdte az ellenem hangolást.

-Kudarcélmények az élet több terén, rettenet sok stressz, megfelelési kényszer.

-A legrosszabb, és egyben leginkább gátló pedig, hogy egészségileg nem vagyok mostanság a toppon. Állandó szédülés és/vagy fejfájás, kedvetlenség, erőhiány, fokozódott szorongás, szociális fóbia, és volt pár pánikrohamom is, ami eddig még sosem történt.

-Azt hiszem minden értelemben elfáradtam :c

De elhatároztam, hogy kijövök ebből, és összeszedem magam. Meg azért frusztrál is, hogy tele vagyok tervekkel, vágyakkal és nincs rá erőm, kellő kedvem, hogy mégis megvalósítsam őket..

Szóval, egyetemi második évemre, ezalatt a 2 hónap alatt összerántom magam és rendbe jönnek majd a dolgok apránként c: