"Ne szólj bele a nevelésbe, neked nincs gyereked." De basszus, én is gyerek voltam valamikor, az nem elég?

Nekem is hányszor mondták ezt: "fogadjunk nincs gyereked."

Nincs hát, de szólás szabadság van. 😁

Nézd, azért a normálisabbjának a gyereke a legféltettebb kincse.

Ezért amíg kicsi a legoptimálisabb körülményeket igyekszik neki teremteni.

Amíg nem volt gyerekem, én is másképp láttam dolgokat.

De egy személyes példa: anyám mindig hangoztatta, hogy nem kell csend egy baba körül es hogy én is aludtam zajban, mint a bunda.

Erre felnőttként a legkisebb zajra is fent vagyok.

A gyerekeim szintén ilyen hiperérzékenyek voltak a zajokra pici babaként. Kamaszként már nem.

Egyáltalán nem kéne beledumálni, más hogy neveli a gyerekét, mert a világon semmi közöd hozzá. Akkor se, ha amúgy van saját gyereked, meg akkor se, ha nincs.

Véleményt lehet mondani, a kritikát meg tartsd meg magadnak. Ennyire egyszerű.

Nem elég.

Lehet, hogy vannak jó meglátásaid, de előadni nem tudod őket ez fix.

Ez a kérdés is nettó rinya. Emellett hidd el, a te életedet is seperc alatt meg lehetne szakérteni, hogy mikor mit tolsz el.

Véleményed lehet bármiről. Aztán el kell fogadni, hogy a másik nem azt tartja helyesnek amit te. Lehet, hogy valójában sem az a helyes, az is lehet, hogy nincs egyértelmű "jó" megoldás.

Például a zajban alvásról kifejtett véleményeddel totál nem értek egyet.

Volt nagyszülőm aki világ életében zajos helyen, panelban lakott.

Soha nem tudta megszokni.

Én magam is voltam kollégiumban, voltam albérletben, a mai napig nem tudok zajos környezetben pihenni. Pont ezért igyekeztem mindig figyelemmel lenni a velem lakókra és nem akkor zajongani amikor a másik pihen.

Nincs két egyforma gyerek meg két egyforma élethelyzet. Ami neked logikátlannak tűnik, az lehet hetek-hónapok próbálkozásainak a végeredménye. Ezt nem fogja neked egyetlen szülő sem végigvenni, hogy a szokásaik miért alakultak úgy, ahogy. Helyette megkapod, hogy nincs gyereked, nem tudhatod. Vagy azt, hogy a saját gyereked neveld, ne máséval foglalkozz. Nevelési elvekben és eleve az élethez való hozzáállásbeli különbségek is vannak, ezeket sem kezdik a szülők magyarázni, mert francnak van kedve boldog-boldogtalannak kiselőadásokat tartani, hogy mit miért csinálnak, hogy aztán mindenbe belekössön a másik.

Nincs ebben amúgy rosszindulat, csak vannak dolgok, amikbe nem illik beleszólni.

Én is voltam gyerek, az akkor megélt rengeteg rossz élményem alapján egész máshogy nevelem a gyerekem, mint ahogy engem neveltek, mégis ezerféleképpen belepofáztak már a családomból meg az ismeretségi körömből is ebbe. Mindenkinek megmondtam, hogy ott volt vagy épp ott lesz a lehetősége jobban csinálni, de én úgy csinálom, ahogy én jónak gondolom.

Ez a "neked nincs gyereked, ne szólj bele" duma a következőre változna, ha lenne gyereked és úgy szólnál bele: "törődj a saját gyerekeddel, ne szólj bele!"

A lényeg az, hogy az illető kapott valami kritikát tőled és az ezt a reakciót váltotta ki belőle. Ez önvédelmi reflex, ha lenne gyereked, akkor annak megfelelően fog visszavágni. Pl. A te jenőkéd még iskolásként is ágybavizelt, úgyhogy azzal foglalkozz!

Egyénfüggő, hogy ki mennyire rudatosan éli az életét, sokan a saját gyerekkoruk traumáit sem dolgozzák fel és halál nyugodtan ugyanazokat a hibákat elkövetik szülőként, amiket ellenük tettek a saját szüleik, de büszkén kijelentik, hogy te gyerektelenként ne szólj bele, hiszen honnan is tudhatnád. Hiába vagy sokkal magasabb tudati szinten, nem fogod tudni ezt a helyzetet elmagyarázni nekik.

Aztán lesznek olyan szülők, akik pl. hallgatni fognak másra, hiába az gyerektelen. Pl. gyermekorvos vagy pl. Dévény Anna híres gyógytornász, aki az ilyen visszamaradott gyerekeket kezelte, mégsem volt soha saját gyereke, mégis sok gyerekes igénybe vette a segítségét és adtak a véleményére.

Szerintem annak kell csak amúgy elmondani ezeket, aki kéri, hogy közbeszólj. Kivéve persze, ha ön és közveszélyes a neveletlen pulya.