Szerintetek milyen lelki háttere van annak, amikor egy nő, szül 3 gyereket ~3-3 év korkülönbséggel, és ezáltal kiesik cirka 10 évre a munka világából?

Az emberek nem egyformák.

Van aki úgy érzi mint te, van akinek a családanya-háziasszony szerep az önmegvalósítás, van aki csak szimplán lusta.

Nem vagyunk - szerencsére - egymás klónjai, így színes a világ.

Nekem csak egyszer volt benne részem. Életem legszebb 3 éve volt. Tény, hogy elbutultam, éreztem is, amikor visszamentem dolgozni, hogy lassabban forognak az agyamban a kerekek. Aztán amúgy gyorsan visszarendeződtem agyilag, ki is facsartak rendesen. Rólam már több bőrt nem lehet lenyúzni a munkahelyen. Nekem borzasztóan hiányzik az az időszak, amikor semmi más dolgom nem volt, csak babázni. Az a része nekem is nagyon sivár volt, amikor mentünk a játszótérre és nem volt sehol senki, mert olyan meleg volt és nem volt egy fa sehol, de ez lett volna az egyetlen lehetőség, hogy gyerektársaságban legyen a gyerekem. Hány ilyen szomorú, magányos játszóterezésünk volt...Az anyukák lekoptattak, nem voltam nekik szimpatikus valamiért és később már nem annyira erőltettem azt, hogy járjunk össze. Később azért sikerült találnom összejárós kisgyerekest, mármint a gyerekek járnak össze, hol nálunk, hol náluk, de az már 4 éves kora után volt.

Összességében az a 3 év nekem nagyon szép volt, de neki én már kevés voltam és szüksége volt a gyerektársaságra. Csak valahogy elvesztettem a közös élményeket. Most már olyan, mintha csak vendég lennék a gyerekem életében 5 éve. Sokkal korábban eljött ez az idő, mint ahogy ő azt igényelte volna. De ez a munkahelyi taposómalom, az állandó gondok...Kérte szegény, hogy játsszak vele, de hányszor ültem fölötte kongó aggyal és nem tudtam játszani a gondoktól, a fáradtságtól.

Én férfi vagyok, de ha nem lenne kényszer hogy dolgozni kell tuti nem tenném. Szerintem az emberek nagy része számára nem valami pozitív dolog a munka. Nagyon kis része az állásoknak olyan, ahova bemenne valaki akkor is ha nem muszáj. Nem tudom te mit csinálsz, de nem lehet, hogy ez a különbség, hogy épp valami olyan dolgot, ami aránylag kellemes?

Amúgy szerintem ez ember típus kérdése is, mert szerintem van aki úgy is tudja értelmesen tölteni az idejét, ha nem dolgozik. pl én :D

Mindenkinek más a kielégítő. Valaki 1 gyerekre se vágyik, valaki meg nagyon sokra. Aztán megint egy másik kérdés, hogy kinek hogy jönnek a dolgok össze. Mindenesetre a lényeg az, hogy az ember jól érezze magát azzal, amit csinál.

Ellenben ha neked jó úgy, ahogy van, akkor miért azon pörögsz, hogy másoknak (kvázi idegeneknek) jó-e az, ami nekik van?

#3

Mit nem lehet azon felfogni, hogy mindenki másképp boldog? Ha anyagilag nincsenek rászorulva, a gyerek és a nő is így érzik magukat jól, akkor miért hiszed, hogy a te felfogásodat kellene erőltetniük?

Hogy mit mondanak neked a játszótéren?

Nyilván azt, amiről úgy gondolják, hogy hallani akarsz.