Párkapcsolatban mennyire jellemző, ha az egyik fél heti néhány alkalommal a saját hobbijának vagy kikapcsolódásának él, ami idő alatt nincs a párjával? Például edzés, számítógépezés a másik szobában, stb

Ahogy az 1es írja

Az a normális ha mindenkinek van külön töltött ideje

A párommal együtt élünk, van hogy órákat pokerezik a másik szobában stb

Ez a normális

A párommal alapvető, hogy egymás nélkül is töltünk időt. Néha a családunkkal, néha a nem-közös barátainkkal, néha pedig egymagunkban, és ez főleg a nem-közös hobbikkal való foglalkozást jelenteni.

Egy párkapcsolat nem azt jelenti, hogy állandóan egymás nyakán lógunk, mindkettőnknek kell egyedüllét, ez már csak természetes.

26/N

Azonnal kiléptem olyan kapcsolatból, ahol észrevettem, hogy kisajátítanának, tulajdonolnának és sziámi ikerpárként kellene magunkra tekinteni.

A haverom viszont leragadt egy ilyenbe, cserébe munkaidőben csalja az asszonyt fűvel-fával, mert az nem kontrollálható.

Én viszont nem, idestova 20 éve, de nem is érzem rabnak magam.

Teljesen jellemző, ahol egymásra vannak zúdulva és egyik féltékenysége miatt a másik "nem mehet sehova" vagy kontroll alatt van tartva, ott nem jellemző.

Se barátságokat, se semmit nem érdemes párkapcsolat miatt feladni, viszont ha például újszülött gyerek miatt folyamatosan kell segíteni, akkor maximálisan össze kell fogni és olyankor a hobbik/barátságok másodlagosak.