Van más is aki a húszas évei végén van és nem akar még kapcsolatot meg gyereket?

Húszas éveim elején járok, éltem már gyerekkel egy háztartásba huzamosabb ideig. Soha többé... A büdös életben nem lesz gyerekem, rengeteg türelem kell hozzájuk (vagyis idegrendszer, ami nekem nincs).

Már egy kisgyerek huzamosabb ideig való jelenléte is idegesítő tud lenni,

a babasírással pedig az őrületbe lehet kergetni... És egy gyerek sír! Ha nagyobbacska, akkor is képes besírni, elég ha megbotlik, elesik, de néha csak úgy kiverik a hisztit apróságokon.

Unalmas a társaságuk! Ott kell lenni mellette, ha te vagy az anya, de ezt akkor sem kerülheted el, ha te vagy az apa. Egy gyerek pedig hosszabb távon rém unalmas tud lenni, ha egyedül vigyázol rá. Talán ez a legrosszabb. Idegesítően unalmasak, de szülőként nyilván nem hagyhatod ott őket... Aztán ha nagyobbacska, egyre önállóbb lesz és egyre kevésbé vágyik a szülők társaságára, + értelmesen el lehet beszélgetni velük. De addig eljutni 10+ év!

Hát én azt mondom, soha... Ez nem hiszem, hogy változni fog valaha.

28 éves vagyok, és a hátam közepére sem kell bármi ilyesmi.

Az önmagában nem taszít, hogy legyen egy párom, viszont lagzizni és lefialni nem akarok.

28 vagyok neha eszembe jut, hogy jó lenne ha lenne barátnőm de nem igazán tudnám besűtíteni hová. A munkahelyem és az otthonom között ingázom hétvégén vagyok otthon de gyakran dolgozok itthonról is. Egyik helyen sincs időm és energiám erre. Gyerekre meg végképp. A jövőben viszont én eltudom képzelni, hogy lesz majd gyerekem de ha így folytatom a barátnő keresést ez nem lesz kivitelezhető.

Lehet még kimegyek külföldre dolgozni akkor meg minek legyen itthon barátnőm.

1-es mert ítélkezel, és vannak bőven emberek akik nem ilyenek.

26 vagyok és még nem volt időm barátot találni. Nőként könnyebb lenne, de élveztem a függetlenségemet. Most már kezdem azt érezni kicsúszom az időből és egy csomó jó dologból kimaradtam. Egyedül utazgatni, túrázni stb. Sem szívesen megyek, bármi van, nincs ki segítsen pedig én olyan szívesen "élnék". Emiatt nem jó egyedül. Szeretnék családot, gyerekeket egyszer, mert én szeretem a gyerekeket. De akárkinek akarmikor nem szülnék, láttam már erre példát és a gondolat is kiakaszt, hogy sokan 1 éves kapcsolatban teherbe esnek, elvetetik magukat az adott pasival, majd csodálkoznak, ha idővel elválnak és a hátuk közepére se kívánják már a gyereket, az anyagi nehézségeket stb. Persze nem lehet mindent eltervezni, de aki nem áll készen egy családra, akkor a legjobb védekezés még mindig a szingliség. És eddig nekem ez így jó volt. 30 éves koromig nem hajt a tatár most úgy érzem.

"vannak bőven emberek akik nem ilyenek"

Na ne mondd... Ezt nem is tudtam! *szarkazmus*