Így mégis hogy legyen több önbizalma az embernek?

Teljesen magam alatt vagyok. Évek óta mindenki azt mondja, hogy azért nem vagyok társasági ember, mert nincs elég önbizalmam. Aztán amikor kicsit nőne az a bizonyos önbizalom, akkor ha kezdeményezni próbálok, mindig hallgatás a válasz.

Most nemrégiben is olyan jól elvoltam egy lánnyal akit már régóta ismerek, ő kezdeményezett, ő bátorított utána (konkrétumokat nem írok, nem akarom hogy ráismerjen ha esetleg olvassa), aztán amikor ezen felbuzdulva elhívtam őt hogy találkozzunk valamikor, nemet mondott, és onnantól nem is írt vissza. Pedig még csak nem is randira hívtam, csak simán beszélgetni, ami a legutóbb is ment, és mégis így jártam. Teljesen összetörtem, pedig annyira jó volt vele, és úgy tűnt ő is jól érezte magát...

Vagy a másik, szintén mostanában írtam egy másik lánynak akit szintén régóta ismerek, hogy kérhetek-e tőle segítséget, tanácsot. Azt mondta persze. Aztán mikor részletesen leírtam mi a baj, simán ghostingolt, vissza sem írt rá (pedig elolvasta elvileg). Pedig itt sem rossz a viszony, igaz nem vagyunk közeli kapcsolatban, de régi ismerősöm és alapvetően pozitív előjelű a kapcsolatunk. Itt sem értem miért kapcsolt be a ghost protocol...

És ez csak két közelmúltbéli eset, de egész életemben ezt tapasztalom, élőben is és neten is, szóval még csak azt se lehet mondani hogy épp rossz helyen próbálkoztam, vagy hogy ne ismertem volna akiről szó van és idegennel nem állnak szóba... Érthetetlen számomra és nagyon elkeserítő.

És akkor mindenkitől azt a tanácsot kapom hogy legyek nyitottabb és gyűjtsek több önbizalmat, mert _ELVILEG_ csak annyi a baj velem hogy semmi önbizalmam nincs. Kérdem én, így hogy legyen? Honnét? Amikor még az is levegőnek néz aki amúgy élőben rendes volt velem, meg akit száz éve ismerek? Miből nyerjek önbizalmat, ha azt se tudom mi velem a baj és mit csináltam rosszul, mert még annyira sem méltat senki hogy leírja hogy "bocsi de ezt meg ezt nem illik így csinálni/mondani"?

Pedig én szeretnék végre társasági ember lenni, így is elment a teljes fiatalságom, a magam 26 évével már nem valami általános iskolás vagyok akinek még van ideje "kikupálódni" szociálisan. És tudom hogy ahogy az angolok mondják kissé "socially awkward" vagyok, de hogyan változtassak ezen ha azt sem tudom mi a baj? Teljesen magam alatt vagyok, ha valahonnét kapok egy kis önbizalmat utána minden egyes alkalommal a dupláját veszik el tőlem mert MINDIG így járok. Így hogyan legyek társasági ember, hogy találjak párkapcsolatot?

(Megjegyzés: kíváncsi leszek erre a kérdésre válaszol-e valaki, vagy itt is ghostingot kapok, meg se lepne ha őszinte akarok lenni...😅)