Félelmek a nagybetűs élettel kapcsolatban?

Szóval, 5 nap és leteszem az érettségit szóban is, valószínűleg akkor végzek is mert egész jó eredményeim vannak. Nem terveztem mást, mint esti iskolában eladó szakmát tanulni és ez mellett már van lehetőségem egy boltban nagyon jó fizuért képzettség nélkül is dolgozni, amit jól ismerek és engem is jól ismernek.

Tele vagyok célokkal, új telefont szeretnék venni, aztán jogsit letenni, autót venni, Japánba utazni, ez olyan egy éven belül meg is valósulhat, ha nem fel éven belül. Eközben itthon lakok, segiteni akarom a szüleimet meg stb. Kisebb céljaim is vannak, mint cipőt venni, ruhákat venni, macskát ivartalnítani. Úgy érzem, hogyha ezeket a célokat magam előtt tartom és mindig hozzájuk fűzök valamit, akkor jó, mert van ami utat mutasson, hogy merre is haladjak majd az életben.

Az az igazság, hogy elég gyorsan elment az idő és úgy érzem hirtelen kerültem a felnőtt élet küszöbére. Néha nagyon félek attól, hogy elveszek, nem állom meg a helyem és mikor olvasom, hogy olyan sok fiatal már akkor el van veszve, mikor elkezdik a felnőtt életüket félek, hogy mi van ha velem is ez lesz. Egyből ugye munkahelyem is lesz, el tudok helyezkedni meg stb, sajnos sok olyan fiatalról tudok, akiknek ez sem jön össze.

Vannak már most hobbijaim, szeretek animézni, olvasni és írni fanfictionokat wattpadra is. Félek, hogy ezek a dolgok is ki fognak kopni belőlem, hogy nem lesz amit szerethetek, hogy olyan befásult leszel és úgy fogok én is a szürke hétköznapokkal eggyé válni, mint sok körülöttem elő felnőtt ember.

Remélem értitek, hogy mi igazából a félelmem, mert tele vagyok kavargó érzésekkel, kételyekkel, de nem tudom kiírni pontosan, hogy mit is érzek. Volt már ilyen félelmetek?